Kérdések

Ma meghallgattam és megnéztem a Mahara-videók utolsó két epizódját, és elvégeztem az utolsó simításokat az e-portfóliomon.
Büszkén jelentem, hogy az eddigi ismereteim alapján késszé varázsoltam - abraka*mahara!
A link, melyen elérhető:

http://mahara.prompt.hu/user/view.php?id=13

Ezek után kicsit fórumoztam az Agórán, ahol a számítógépes játékokról fejtettem ki véleményemet. Olvastam tanulmányokat a témában még december elején, igyekeztem azokra is hivatkozni a hozzászólásomban, de őszintén be kell vallanom, hogy nem vagyok nagy híve annak, hogy a diákokat még bíztassuk is arra, hogy játsszanak a gépen.

Utána a modul különböző oldalain néztem meg a kérdőíveket, felméréseket, és ahol nem töltöttem ki, ott megtettem ezt, ahol pedig két kitöltést kér (előzetes, majd értékelő), ott másodszor is kitöltöttem.

Eközben fedeztem fel, hogy az e-portfólió mellett van még egy kötelező feladat; egy két tanórára terjedő óravázlat elkészítése. Ezzel nem is lenne baj, ha szaktárgyi óravázlatot várna a képzés, de sajnos a téma a diákok által játszott számítógépes játékok bemutatása. Nem hiszem, hogy ez túl fényes ötlet. A diákok így is állandóan játszanak, közben megy az MSNen is a beszélgetés. Lehet, hogy ezek a játékok bizonyos készségeiket fejlesztik, nem kétlem, nálam okosabbak mutatták ki, de ennek nem szánnék nemhogy kettő, de egy tanórát sem. Ha őszinte akarok lenni, még osztályfőnöki órát sem.

Az a tapasztalatom ugyanis, hogy a diákok figyelmét csak akkor lehet lekötni, ha munkáról van szó. Ha a tananyagról beszélek, magukhoz mérten igyekeznek figyelmüket a mondanivalómnak szentelni, bekapcsolódni a munkába, együttműködni velem és társaikkal. Ha viszont "csak úgy" kezdődik egy beszélgetés - legyen az az óra elején egy rövid érdeklődés, hogy vannak, vagy egy osztályfőnöki óra -, nem tekintik "fontosnak", mert nem ad információt. Agyuk gyors információfeldogozásra van programozva (hurrá! NETGENERÁCIÓ), ez viszont csak lassú lavírozás a gondolatok között. Inkább elkezdik a maguk kis beszélgetéseit vagy velem, vagy éppen beszélő társukkal párhuzamosan. Így már megvan az a kihívás, hogy a "hangzavarból" kihámozzák a nekik érdekes információt.

Ha tehát órára igyekeznék bevinni a számítógépes játékok témáját, hasonló várna rám. Vagy ami még rosszabb; egymás szavába vágva, vagy egyszerre próbálnák mondani a magukét, nem meghallgatva a másik mondandóját. Sajnos, nem csak a fiatalokra jellemző ez a mentalitás, kortársaim között is gyakran tapasztalom, hogy képtelenek meghallgatni egymás véleményét, mindenki csak a saját gondolatait, elképzeléseit tartja egyedül mértékadónak. Mit várunk hát a gyermekeinktől? Sokszor otthon sem kapják meg a figyelmet, amire várnak, így azt gondolják, mondani kell, nem érdekel, figyelnek rám vagy sem, legfeljebb én sem figyelek másra. Szomorú, de egyre inkább így van. Akkor lepődnek meg, ha rákérdezünk valamire, és látják a szemünkben, bennünket tényleg érdekel, amit mondanak, és még figyelünk is a válaszukra.

Egy számítógépes játék bemutatása - főleg két órán keresztül - azonban nem köti le a figyelmüket, ebben nem hiszek.

Ismét a hálón

Ma hosszú kihagyás után visszatértem a Tenegen berkeibe.

Jól esett a kikapcsolódás, bár tennivalóm volt elég. A karácsonyi készülődés nálam mindig komoly haditervet igényel, mert a beszerzendő ajándékok mellett mindig vannak apróbb kereatív ajándékaim is, amelyek elkészítése időt igényel. Nem beszélve a több doboz aprósütiről, melyek különböző családtagjaink karácsonyfái alatt landolnak évről-évre. És persze az osztályom feneketlen gyomrában. Azt hiszem, minden közeli ismerősömet végtelenül elrontottam ezzel a süti-ajándékozós szokásommal. Nem is tudom, mi lenne, ha egyszer elfelejteném?!

A karácsonyfa illatától körbelengve, ma leültem, hogy elmélyedjek végre a Mahara titkos kamráiban. Miután megnéztem Robi videójának első felét, szépen lassan feltöltögettem adataimat, megformáltam a profiloldalt. Nem is nagy ördöngösség! Holnap majd folytatom a megmaradt videókkal, meglátom, milyen feladat vár még rám.

A Tenegen oldalán pedig Marika új képzési áttekintésére bukkantam, ami jól mutatja, milyen sok kihívás vár ránk az új esztendőben. Kicsit megrémített a feladat, de bízom a minket körülvevő segítőkben, és abban, hogy egymást is tudjuk segíteni, motiválni. Egy-egy apró ötlet a társaktól mindenkit a jó irányba repíthet, mint egy varázsszőnyeg.

Kívánok hát a 2010. évre mindenkinek egy olyan varázsszőnyeget, mely elrepíti őt a jó irányba, és nem csak a Tenegen keretein belül, hanem élete legszemélyesebb részeit illetően is. Úgy hiszem, hogy a mai világban nagy szükségünk van a pozitív erőkre. Kívánom, hogy mindannyian találjunk rá azokra a forrásokra, melyek feltöltik lelkünket ezekkel az erőkkel, amikor hiányoznak belőlünk!

Halvány fény a ködben

Az elmúlt napok a háttérben folytatott apró munkák jegyében teltek. Ez a bizonyos e-potfólió okoz némi fejtörést, de azt hiszem, a hét végén a végére járok a dolognak. Felfedeztem már a videótárban Robi segítségét, és abban reménykedem, hogy kezdeti alakítgatásaim és a videó alapján eszközölt simítások következtében már "csak" fel kell majd töltenem tartalommal a portfóliót. És ha jól vettem ki az információ gombolyagból, én döntöm el, mi fontos számomra, mi legyen benne. Az a jó, hogy nincs jó megoldás és rossz megoldás, csak pillanatnyi személyes megoldás. Ami azért bíztató...
A portfólió témakörben egyébként próbálkoztam némi fórumos élet létrehozásával is, de sajnos, egyelőre kevés sikerrel. Még kevesen vagyunk az új modulban, de azért annak örülök, hogy néhányan már hozzászóltak az általam indított "vitákhoz".
A közös lexikonba is beillesztettem néhány új kifejezést, most én "vezetem" a beillesztett elemek listáját! :)
Az e-portfóliók témakörre rákerestem az interneten is, ahol találtam olyan oldalt, amit meg is néztem.
A talált mintákat megnéztem, és az adott témához kapcsolódó fórumba írtam is róluk. Úgy gondoltam, ide is beillesztem, amit találtam:

http://moodle.kodolanyi.hu/file.php/1/segedletek/portfolio_hasznalat.pdf
http://moodle.kodolanyi.hu/mod/resource/view.php?id=6817

Az itt látható linkeket a Kodolányi János Főiskola moodle-rendszerében találtam. Arra ad felvilágosítást a hallgatóknak, hogy az intézmény moddle-rendszerén belül hogyan használhatják az e-portfóliót, mire alkalmas, mit kell tárolni benne. A regisztrálás utáni első lépésként ez a dokumentum is egy kezdő/felmérő teszt kitöltését javasolja. Szintén fontosnak tartja a tanulási napló vezetését, és a dokumentumok (fájlok, értékelések stb.) tárolását a későbbi felhasználhatóság szempontjából is vizsgálja.


http://www.e-portfolio.it/

Tekintettel arra, hogy olasz szakos vagyok, kíváncsiságból megnéztem a yahoo.it-en, mit találok e-portfólió témakörben az olaszoknál.
Ez volt az első oldal, amit megnéztem. Ez egy portfólió-alkalmazás, mint a Tenegen által ajánlott Mahara. Nem regisztráltam, így nem tudtam kipróbálni, de ami nagyon tetszett a nyitóoldalon, az lent található: három kategóriába sorolja a felhasználókat:
1. Diákok, szakemberek, dolgozók
2.Tanárok, képzést vezetők, tutorok
3.Cégek, iskolák, egyetemek
Mindhárom csoport tagjainak felsorolja, milyen szempontból lehet hasznos számukra az e-portfólió.

Így tehát azt is láttam, hogy létezik az e-portfólió az olaszoknál is, megnyugodtam, ők sincsenek elmaradva az e-világtól. :)

Aztán rájöttem arra is, hogy ez a modul tulajdonképpen kevésbé zűrös lehet, mint eredetileg gondoltam, mert sok olyan ismeret vagy készség birtokában vagyok már az előző blogban tanusított buzgalmamnak (és nem kevésbé kíváncsiságomnak) köszönhetően, melyeket itt kellene kipróbálni.

Vezetem a blogot (tanulási naplót) szinte az első pillanattól kezdve. Tudom, mi mindent lehet/ne vele kezdeni, nagyon praktikusnak tartom saját használatra. Azt viszont nehezen tudom elképzelni, hogy azok a diákok, akik tanulni is nehezen ülnek le - és jó, ha megírják legalább a házi feladatot -, majd tanulási naplót vezetnek a kedvemért, főleg, hogy a naplóírást olyan rózsaszín lányos dolognak tartják. Más kérdés, hogy a róluk, nekik íródó blogomat örömmel olvassák - persze olvasni nem "ciki"!

A közösségi oldalak témakör sem jelent teljesen ismeretlen vidéket az internet világában számomra, mert az osztályomnak létrehoztam egy zárt közösségi oldalt, ahol csak mi vagyunk "egymás közt". Ezen a fórumon hagyom őket a maguk stílusában beszélni, és örömmel veszik, ha belépek, igyekeznek bevonni a beszélgetésükbe, és jól szórakoznak, ha látják, hogy nehezen követem, ha párhuzamosan hárman beszélgetnek velem más-más témáról. Meg is jegyezték, látszik, hogy nem szoktam MSN-ezni, mert akkor könnyen menne a dolog. Neki ez már "alap"! Az oldalt igyekeztem úgy kialakítani, hogy neki tetsző legyen; képeket, videókat tudnak feltenni, megosztani egymással, van csevegőszoba, fórumok. Igyekeztem azért olyan funkciókat is adni az oldalnak, amik hasznosak; van közlemény, rendezvények ajánlása, és időnként felkerül az oldalra olasz plusz feladat is, aminek megoldása nem kötelező, de segítségével pontok gyűjthetők, majd beválthatók. Megadom a lehetőséget arra, hogy a feladatot a közösségi oldalon megbeszéljék, vagy bármilyen más segítséget igénybe vegyenek. Sőt, azt ígértem, ha éppen "online" :) vagyok, egy feladathoz egy segítséget én is adok. De csakis online! Majd meglátom, mennyire válik be, de adtam már így pontot.

A közösségi oldalra másfelől is igény merült fel, egy belső iskolai nyelvi módszertanos oldal és egy városi szintű olasz nyelvtanárok részére készülő módszertanos oldal formájában. Ha időm engedi, létrehozom majd őket, bízom benne, hogy sokan tudunk majd ötleteket meríteni belőlük.

Gondolkodom egyébként egy diákok számára, akár az iskolai honlapon keresztül elérhető olaszos közösségi felületen is, hiszen többen vannak, akik időnként szívesen végeznének plusz feladatot is, akár mert érdekli őket, akár, hogy jobban megértésk az anyagot. Neki jól jönne egy ilyen oldal.

Apró lépésekben

Tegnap délután egy szakmai találkozón voltam olaszos kolléganők társaságában, amelyet rendszeresen meg fogunk ejteni, hogy módszertani fogásainkat megosszuk egymással. Amikor az internet és egyáltalán a számítógép nyelvtanításba való bevonását említettem, és néhány gyakorlati ötletemet is gyorsan vázoltam, jelezték, ez őket is érdekelné. Meg persze engem is az, amit ők csinálnak. Ki milyen anyagokat használ, hogy dolgozza fel... Igen ám, de hogy cseréljünk anyagokat, információt?! Örömmel - és nem kevés büszkeséggel frissen szerzett tudásomra - felajánlottam, hogy készítek egy közösségi oldalt, ami ennek teret adhat.
Utána hazatérve pihenésként az osztályom számára készített közösségi oldalra léptem fel. Nagyon örültem, hogy ez a kezdeményezésem így bejött. Szinte mindenki tag már, hol többen, hol kevesebben ott beszélgetnek - bár ez inkább csak szórakozás, a nap közben felgyülemlett feszültségek levezetése. Érdekes, hogy én sem zavarom őket az oldalon, engem is bevonnak a beszélgetéseikbe. És ugratnak, hogy lassan reagálok; hiába, én nem MSNen nevelkedtem! :(
A mai délutánomat viszont a tanulásnak szenteltem. Olvasgattam különféle cikkeket a Tenegen anyagai között, amelyekben viszont nagyon zavar, hogy folyton folyvást a vállalati rendszerbe ütközöm. Biztos vagyok benne, hogy a hálózati tanulás és az e-portfólió nagyon fontos szerepet tölthet be egy vállalat életében, de ez nekem nagyon idegen világ. Azért próbálom felfogni, mi is az az e-portfólió, mi a tudástérkép, és más új fogalmak. Hogy ezt a gyakorlatba átültessem, a tanítva tanulás gondolatának jegyében néhány kifejezéshez szócikket illesztettem a lexikonba. Remélem, valaki hasznát veszi majd!
Bekukkantottam különböző e-portfóliós oldalakra, ahol fórumozni kellene, de sajnos nem láttam még semmi nyomát életnek, így volt, ahol vettem a bátorságot, és elindítottam egy vitát.
Beillesztettem például két linket az e-portfóliókkal kapcsolatban, amiket a neten találtam, és rövid leírást mellékeltem hozzájuk. Az érdekessége az egyik linknek, hogy olasz, mert a szakomnak megfelelően keresetem linket. Sajnos, más nyelven nem értek annyira, hogy értékelhető információt szerezzek ilyen témában!
Aztán beleolvastam két blogba is, olyanokéba, akiknek a gondolatai inspirálóak számomra. Soraikból kitűnik, hogy így, az ünnepek közeledtével ők is egyre fáradtabbak, és utolsó erejükkel próbálják még felfogni, ami körülöttük történik az iskolában, a tanfolyamon.
Kívánom nekik is, mint mindenki másnak, hogy az ünnepi készülődésre tudjunk időt szakítani, mert az fogja megadni számunkra azt a lelki pluszt, ami továbblendíthet ezen a fáradtságon.
Amúgy pedig vasárnap érkezik a Mikulás, akinek még be kell segítenem, mert az osztályomnak csokis sütit akar küldeni a jó öreg!

Ezt a képsort pedig kedvcsinálóként küldöm mindenkinek, aki szereti a havat, és hiányzik a hangulata - hiszen:
"Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el, kedves Télapó..."

http://www.slideshare.net/prakit/winter-mood-beautiful-winter-with-beautiful-music-in-a-bleak-midwinter-by-sarah-mclachlan

Új modul, új kérdések, új félelmek

Az első modul sikeres befejezése után tegnap elhatároztam, belekóstolok az új modulba. Első ránézésre vissza is riadtam, mert nem találtam olyan vezető szálat, mint az előzőben.
Elsőként kitöltöttem egy tesztet, kiderült, csak hiányosságom van, elég halvány fogalmaim vannak dolgokról. Aztán később kicsit már belemerülve a munkába, rá kellett jönnöm, hogy még a letöltés sem mindig megy - hiába hittem. (Erről majd kicsit később.)
A siralmas eredményű teszt nem motivált kimondottan, de nekiláttam a tanulásnak. Elolvastam A hálózati tanulás alapjairól" című bejegyzést Kulcsár Zsolt Crescendo című blogjából. Az ő írása áttekinthető, jól követhető, és megfogalmaz egy hármas szabályt, amely előre vihet a hálózati tanulás folyamán - bár szerintem mindeféle tanulásban hasznos lehet:
• Olvass!
• Alkoss (írj)!
• Oszd meg!
Azt tanácsolja, hogy az olvasottakat írjuk le, utána pedig osszuk meg, tehát tegyük bárki számára elérhetővé. Erre legjobb eszköznek a blogot látja. Ez kicsit megerősít abban, amit eddig is gondoltam. A blogbejegyzéseim általában nem néhány sorból álltak eddig sem, hanem az olvasott, látott információk nyomán született reflexióimat írtam le, néha humort, esetleg némi malíciát keverve a szavak közé. Úgy gondoltam, ha leírom, ami a fejemben kavarog, letisztulnak a gondolataim, másrészt később visszaolvasva is hasznukat vehetem. Tudtam azt is, mások is olvassák, ahogy én is látogatója vagyok a kurzus más résztvevőinek blogjának. Azt remélem, ahogy az ő néhány bejegyzésük inspirál engem, ez fordítva is igaz.
Ebből a szempontból tehát elindultam a hálózati tanulás útján, az egyik legfontosabb lépést szinte a tanfolyam megkezdésekor megtettem, és azóta is lelkesen masírozok ezen az úton.
Ami a hálózati tanulás egy másik ismérvét jelenti, miszerint hálót alkotva gyűjtjük az ismereteket, remélem, ebben partnerekre lelek nem csak csoportársaimban a 10/a csoport tagjaiban, hanem néhány olyan tanfolyami társam személyében is, akiknek tanulási naplója felkeltette érdeklődésemet. Tekintettel arra, hogy közvetlen csoporttársaim kollégáim is, igazán gyümölcsözőnek tartanám, ha más tanfolyami résztvevőkkel is sikerülne a tapasztalatcsere, ami a hálózati tanulás fontos eleme.
Kulcsár Zsolt Digitális tanulás című blogbejegyzése is a blog fontosságát hangsúlyozza, miszerint a blog "információs tárház, imázsépítő médium, identitás-kereső eszköz, kommunikációs csatorna, tudásszervező közeg, kapcsolódási pont".
Ezután többek között elovastam Bessenyei István: Tanulás és tanítás az információs társadalomban című tanulmányát, ami ismét közelebb vitt egy kicsit a témához, bár az kicsit zavaró volt számomra, hogy folyamatosan egyetemisták közötti hálózati tanulásról beszélt a cikk írója. Ez azért volt zavaró, mert ezt a tanulási formát el tudom képzelni egy egyetemi oktatás során, de középiskolai gyakorlatban elképzelhetelen, de legalábbis nagyon fejlett fantáziával kell rendelkezni annak, aki ezt megpróbálja meghonosítani. Erre ugyanis a mai keretek alkalmatlanok. Csakis kiegészítő feladatok, háttérmunkák során illeszthető be az oktatás jelenlegi struktúrájába, ráadásul olyan elemek, mint e-portfólió, abban a formában, amiről a cikk is írt, meglehetősen távol áll a mai középiskolás korosztálytól. Persze folyamatosan jár az agyam, hogy tudnám ezt átültetni, mire lehetne rávenni diákjaimat a hasonló munkára.
Egy valami biztos elképzelhetetlen: hogy alkudozzunk a teljesített munka értékeléséről. Ezt nem tanári felsőbbségből gondolom, hanem egész egyszerűen ez a korosztály még szükségét érzi egy bizonyos szintű vezetésnek, fontos nekik, hogy tudják, hogyan értékeljük munkájukat.
A cikk végén találtam néhány kérdést is, melyek közül néhányon elgondolkodtam, és most le is írom ezzel kapcsolatos gondolataimat:
Miért erősebbek azok a hálózatok, amelyekben sok gyenge kapcsolat van? Nos, a cikk alapján tudjuk, hogy a felülről, egy tanár által vezérelt oktatás során sok erős kapcsolat van, míg a hálózati tanulás sok gyenge kapcsolatot eredményez. Míg az első esetben a tanár vezet, oktat, a második esetben a tanulási folyamatban résztvevők egymást segítik; mindenki azt teszi hozzá a közös tanuláshoz, amiben jártasabb. A segítő és segített szerepe gyakran változhat, az adott téma függvényében. Éppen ebben van a hálózati tanulás erénye. Ha a hagyományos oktatási struktúrából kiesik egy időre a tanár, a rendszer lebénul, míg a hálózati tanulás sémája legfeljebb gyengül, esetleg átszerveződik.
Milyen típusú szociális vagy tanulási hálózatban (hírcsoportban, fórumban, csevegő szobában, közös játékban) vesz részt? Tagja vagyok az iwiw közösségi hálózatának, melyben ismerőseimet gyűjtöttem össze. Fontosnak tartom hogy rendelkezzek egy olyan netes "címlistával", mely bármikor rendelkezésemre áll, hogy megtaláljam azt a személyt, akit éppen keresek. Az elmúlt hétvégén hoztam létre egy saját közösségi oldalt, melyben az osztályomba járó diákokat igyekszem összegyűjteni. Most kezdetben a csevegés, egymás jobb megismerése a célom, de már ezen keresztül igyekszem megszervezni az osztálykirándulást is. Megismertetem velük a blogírás lehetőségeit is, mert RSS-követővel beillesztetem azt a blogot, amit nemrég kezdtem el vezetni osztályom életéről. Vannak néhányan, akik már olvasták, és örömmel látták, hogy rólunk szól, és őszinte gondolatok vannak benne. Úgy gondolom, egy ilyen írás jó irányt mutathat az emberi értékek, kapcsolatok terén a tizenéveseknek.
A közösségi háló szoftveres támogatottságáról azonban semmit nem tudok, őszintén szólva, amíg működik, nem is érdekel, a lényeg, hogy az oldalt tudjam kezelni, felhasználói szempontból tökéletesen kiszolgáljon.
A Közös fogalomtárba beillesztettem két magyarázatot, a hálózatelmélet és konnektivizmus címszavakat. A konnektivizmushoz egy slideshowt illesztettem.
Ezek után továbbléptem a következő oldalra, az e-portólió témaköréhez. Kicsit nehezen áll össze a kép, de regisztráltam a MAHARA alkalmazásban, ahol elkezdtem kialakítani saját e-portfóliómat. Kicsit elkeserített, hogy olyan dolgok, amiket szerettem volna beilleszteni, nem igazán akartak bevándorolni a helyükre, de feltaláltam magamat. Kerestem ismerősöket, jeleztem feléjük, hogy nekem a feladat elvégzéséhez feltehetőleg segítségre lesz szükségem, és az oldalamra ki is írtam első kérdésemet. Meglátjuk, mennyire működik a dolog.
A csoportfórumon nyitott témát egy kolléganőm, melyben segítséget kért a továbbhaladáshoz, illetve ötletet, mivel kezdje. Amit már kiderítettem, beírtam a fórumba, segítve csoportomat annak szellemében, hogy aki valamit tud, továbbadja.

Remélem, csak türelmetlen voltam ma, és szépen lépésről lépésre mindent megoldok. Ha nem is százszázalékosan, de legjobb tudásom szerint.

Még mindig Web 2.0

Az elmúlt egy-két napban sokminden történt. Mármint "tenegenesen".
Először is megjelent a modulzáró teszt, amit elsőre 81%-ra töltöttem ki, azóta felfejlődtem (ma délelőtt) 100%-ra! Azt hiszem, nem javítom tovább. :)
A leckét olvasgatva nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű lesz, és biztos vagyok benne, hogy önállóan a tizedét sem tudnám elmondani, de ilyen fajta tesztben remekül visszatudom adni az olvasottakat. Ráadásul pillanatok alatt felfogom, mi is a kérdés. Az agyam működik!!! Ez jó hír, ráadásul a szemem sem hagyott még cserben, pedig sokat kockulok mostanság.
/Ez a gyorsan olvasós-megértős-válaszolós oldalam nem ismeretlen előttem. A párommal sokat néztük Vágó István "Legyen ön is milliomos" című játékát, bár én élveztem jobban. Gyakran éppen csak megjelent a kérdés, és Vágó úr elkezdte olvasni, én megmondtam a választ. Most is ez volt. :) /
Ezen kívül is sok-sok érdekeset műveltem. Van például saját, bocsánat, személyes, kezdőoldalam, melyet a widgamin készítettem el. Nagyon élveztem a munkát, beállítottam hírportálokat, időjárást, a blogom, az e-mailjeim, különböző keresők ugyanúgy elérhetők rajta keresztül, mint a számomra fontos linkek. Éppen ez volt az egyik ok, amiért elkészítettem. Rájöttem ugyanis, hogy ahány gépen dolgozom, annyi helyen vannak Kedvenceim. Ezeket mindenhol külön kell beállítani, ha viszont van egy netes kezdőoldal, amin ezek a linkek együtt szerepelnek, már csak annyi a teendőm, hogy mindenhol beállítom a személyes kezdőlapot. Ja, és van egy Teendők című fülecském is. Annyi felé szaladnak a gondolataim, hogy ennek is hasznát veszem. Szóval, újabb alkalmazás, aminek hasznát látom, bár ennek nem a tanításban.
Aztán készítettem egy saját közösségi oldalt is az osztályom számára, tettem fel róluk / nekik képeket, videókat a tavalyi évről, és szétküldtem a meghívókat. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog nekik, így talán még jobban megismerhetjük egymást, emellett fontos információkat is megoszthatunk egymással, megbeszélhetünk közös problémákat a fórumon. Ezt a Ning-en hoztam létre, és rátettem RSS-szolgáltatással az osztálynak írott (bár inkább még csak megkezdett) blogomat is. Azt hiszem, büszke lehet rám az informatika tagozatos osztályom.
Az előző blogbejegyzésem egy képsor a Voicethread-ről beágyazva. Hogy mit nem tudok már, beágyazva! Alig több, mint egy hónapja blogom sem volt (nem is akartam!), ma pedig már beágyazom a kezdőoldalamba, és beleágyazok képmesélőt!!! Fejlődöm, de nagyon határozottan! Már régóta vártam, hogy legyen időm kipróbálni, és ma végre akadt időm erre is.
Az igaz, hogy a tananyag mesét kért, én viszont a netről gyűjtögetett képekből egy olyan kis történetet raktam össze, ami a napirendet mutatja be. Tanárember praktikusan gondolkodik, hiába! El is küldtem annak a fiatal barátomnak, akit olaszra tanítok, remélem, kipróbálja, teszteli, ha úgy tetszik, és elmondja a tapasztalatait. Tudom, kicsit zűrös a képsor, hol nő, hol férfi látszik a képen, de a cselekvések egymás utánisága a lényeg. A következő diasoromhoz már ügyesebben válogatok majd.
Aztán még valamit kipróbáltam. A Dipity időszalagon keresgéltem először. Megnéztem például, mit mutat Boticcelliről. Aztán arra is rájöttem, hogy nincs mindenről fenn régi adat. Az is időmbe telt, mire rájöttem, azon a fülön nem tudok menteni, azokat a gép szerkeszti össze, ő gazdálkodik vele. Majd elkészítettem a blogom időszalagját, ide átlinkeltem /vagy bemásoltam, vagy ... mit is csináltam? Ennyit a fejlődésről! Összezavarodtam ;) /
http://www.dipity.com/schonerika/schonerika-e-naplo
Bár olasz órán nem igazán tudom használni, de elképzelhetőnek tartom, hogy egy utazást, egy osztálykirándulást például így megörökítsek. A diákoknak a tanuláshoz viszont fogom ajánlani történelemből elsősorban, mert ott jó a kronológiához. Szerintem könnyít a tanuláson.
Szóval sokat dolgoztam ma, zsong is tőle a fejem! Azt hiszem, lassan kikapcsolom a gépet, és valamit megnézek a tévében. Jut eszembe, a tévéműsor is rajta van a widgami-oldalamon :)

una mia giornata / egy napom

További kalandozások a Web 2.0 világában

Az élet folyása kicsit tagolja tanulási ütememet, időnként hirtelen felmerül valami, ami kiemel a gép mellől, a "kockaságot" ellensúlyozandó. Így történt ez most is, és ha már kiszálltam a blogomból, úgy gondoltam, olvasgatok még egy kicsit, és kipróbálok néhány dolgot, gazdagodjon csak az eszköztáram!
Sikerült! Ismét belefutottam érdekes dolgokba, oldalakba! Ügyes emberek a mi "tanítóink"! Mármint azok, akik a tananyagot összeállítják, ajánlják az oldalakat, és ebben semmi gúny nem volt. Komolyan gondolom! Ha igazán elkezdek bogarászni egy oldalon, általában belefutok valamibe, ami megpiszkálja a fantáziámat. Egyébként éppen a napokban jeleztem egy egyetemen szerveződő módszertani kerekasztal tevékenységében való részvételi szándékomat - az egyetem olasz szakos módszertanosa igyekszik maga köré gyűjteni a város néhány olaszosát, hogy módszertani ötleteinket kicserélve gazdagítsuk egymást. Ma este találtam olyan dolgokat is, amiket ha én nem is, de közülük valaki biztosan jól tud majd alkalmazni. Most már kétfelé figyelek! :)
No, menjünk szépen sorban!
Először is az RSS lényegével ismerkedtem. Bevallom őszintén, ez a hírcsatornás, böngészős, hírgyűjtős, blogos, hírolvasós, személyes weboldalas, üzenőfalas dolog annyira nem érintett meg. Elég sokat küzdöttem, mire sikerült a blogomat feltölteni a http://www.netvibes.com/tenegen oldalra. Az egyik informatikusunk segített, túl akartam komplikálni, nem vettem észre egy kis bigyuszt. Ez a jobbik eset; nem béna, csak vak vagyok ;)
Azután a könyvjelzőkkel ismerkedtem, bár ehhez a bizonyos del.icio.us nevű oldalhoz ellentmondásos viszonyok fűznek. Megismerkedtem a taxonómia és a folkszonómia kifejezésekkel, és megtudtam, hogy az adatbázis felépítése alapján különböznek egymástól, ezzel természetesen a kezelhetőségük is más, persze embere válogatja, ki milyen elv alapján működik könnyebben. A diákjaink talán a folkszonómia rendszerét követve könnyebben boldogulnak, mint én, nem tudom. Azt olvastam, hogy a közösségi könyvjelző "egy szerveren futó szoftver, amely segítséget nyújt abban, hogy a linkeket rövid leírással, cimkékkel ellátva, rendszerezetten tároljuk, és a gyűjteményt egymással megosszuk." Nos, ez biztosan hasznos dolog, de én egyelőre a kedvencekben jól kezelem a használt oldalakat, megosztani eddig nem akartam. Illetve szóban ajánlottam, esetleg megmutattam. Lehet, hogy ezt most megspórolom? Jé, megint tanultam!!! Olvastam két magyar nyelvű megosztóról is; a http://www.linkmegoszto.com/ és a http://mylink.hu/ ez a két oldal. Igen, és vannak közösségi együttműködésben erős és elsősorban tudományos célú megosztók is.
Aztán a feladatok felé fordultam és megint belefutottam a del.icio.us linkmegosztóba.Nem néztem meg a videót, de emlékszem rá, hogyan kell használni, egy oldalt még korábban feltettem rá én is.
Elgondolkodtam azon, a diákjaimtól kérnék-e linkgyűjtést, hogy saját folkszonómiát hozzanak össze. Nem tudom, mennyire lennének benne partnerek, ezt az alkalmazást az olasz nyelvnél picit nehezen tudom elképzelni, de egy történelem, irodalom vagy földrajz, biológia szakos biztos jól tudná használni. Még gondolkodom, nekem mire lenne jó, talán inkább osztályfőnökként tudnám használni, mondjuk osztálykirándulás előtt.

Persze úgy kicsit félnék valamit ajánlani, hogy nem ismerem. A félelmem abból adódik, hogy a csoportmunkát támogató diigo nem magyar nyelvű, és így nem könnyen navigálható számomra. Igaz, az osztályomban mindenki tanul angolul, és informatika tagozatosok, tehát nekik valószínűleg kevesebb gondjuk lenne vele.
(Ezzel kapcsolatban ma volt egy esetem. Azt próbálták elmagyarázni, hogyan tudom megnézni regisztrálás nélkül, ki van fent a WOW-on éjjel. Mintha kínaiul beszéltek volna! Az viszont nagyon tetszett, hogy segítő módon áltak hozzám. Biztos vagyok benne, ha a tanfolyam során segítség kell majd, néha ők is "bevonhatók" lesznek - ez a büszkeségüket is legyezné, motiválná őket, ráadásul úgy éreznék, "belépek" a bandába!)
Az utolsó gyakorlat az volt, hogy valamelyik alkalmazásban hozzak létre saját gyűjteményt. Nekem a mylink.hu volt a legszimpatikusabb, és büszkén állíthatom, hogy szép kis folkszonómiát hoztam össze már néhány oldal feltöltésével is. Megnéztem feltöltéseimet a többi között is; kíváncsi lennék, hány embernek lesz hasznos. Mindenesetre azon a bizonyos kerekasztalon megemlítem majd! Ideillesztem a linket is, bár nem igazán értem, hogy fog az oldal úgy bejönni, hogy az "Erika" által feltöltött linkek legyenek csak ott, mert csak ennyi volt a címsorban:
http://mylink.hu/ .
A gondolattérkép megint egy olyan téma volt, ami számomra kedvesebb, mert használhatónak érzem a saját munkámban is. A nyelvórákon gyakran, sőt egyre gyakrabban használom, a diákok - úgy veszem észre - kedvelik. Lehet, hogy azért, mert "a taxonómiák vizualizása sokat segíthet abban, hogy megértsük, vagy éppen tanárként megértessük az adott témakör fogalmainak egymásra épülését, a fogalmak közötti kapcsolatokat" , ahogy a leckében olvastam, bár szerintem azért, mert kevésbé szigorúnak, "ráncba szedettnek" tűnik így a lecke számukra. Most már nem néztem meg a mindmeister.com-ot, mert ismerem már annyira, hogy ki is próbáltam. Íme, a bizonyíték:
http://www.mindmeister.com/maps/show/34494822
Tudom, még kissé kezdetleges, de az enyém! Már gondolkodtam újakon is, amiket félig kitöltve vinnék be nyomtatva (sajnos, nem tudunk órán géphez ülni), hogy a tanultakat így kérjem gyorsan vissza - olyan "felelés" lenne, amire játékként gondolnának.
Egyébként elképzelhetőnek tartom, hogy bemutatva a diákoknak az oldalt, velük is készíttetnék ilyen térképeket, akár csoportmunka eredményeként is. Kicsit bonyolult lenne a szervezés, és nem egyik napról a másikra elvégezhető, de azt hiszem működne.

De jó is lenne, ha tényleg használnák a netet értelmes dolgokra is, nem csak a beszélgetés és játék kapná a főszerepet!
Végül szót fogadtam, és meglátogattam a http://mappio.com/ nevű oldalt, hogy körülnézzek. Őszintén szólva, először fenntartásaim voltak; már megint angol nyelvű, mit fogok én itt találni!? Belekukkantottam néhány szép, színes térképbe - kedvencem Shakespeare volt - ; de kár, hogy a mindmeister nem ilyen színes az ingyenes verzióban! Majd körülnézek, milyen free / :) / verziók vannak még szerteszét a hálón!
Aztán egyszer csak rábukkantam egy kincsesbányára, és rögtön fel is tettem a mylinkemre is!!! A kincs pedig a következő:
http://mappio.com/mindmap/maestrampm/ciao-bambini-schede-giochi

Itt játékokat is találtam, de mellette nyelvtani feladatokat, rövid történeteket, történelmet, földrajzot olaszul - hát igen, a "kerekasztal lovagja" leszek ezzekkel az ötletekkel!
Sokat olvastam ma, sokmindenbe belekukucskáltam, jól el is fáradtam. Mégis, nem érzem hiábavalónak a rászánt időt. Olyan új információkkal gazdagodtam ismét, amit már nem vehetnek el tőlem.

Csak ez a rengeteg regisztráció, felhasználói név, jelszó! Tele vagyok cetlikkel, ahol vezetem őket.

Lehet, hogy szükségem lenne e saját weboldalra, ami nyitóoldalként kezelhetné azt a sok-sok felhasználást, amit csak ilyen rövid idő alatt összegyűjtöttem? Ja, és az üzenőfalon lenne helye a sok felhasználói névnek, jelszónak - alkalmazásonként más szín, más betűtípus ... Na tessék, ugye ez volt a tananyag szerzőinek a célja?!
Sikerült, behúztak a csőbe - végülis, szombaton egyedül leszek itthon, ki tudja...

Web 2.0 olvasgatása közben

Érdekes volt a 4. feladatom beadása után azt látni, hogy új tananyagként felkerült a Web 2.0 az oldalra. Nos, lássuk, mi minden tartozik ide, és mit tudok kipróbálni mostanában szűkös időkerteim között, illetve mi kelti fel érdeklődésemet annyira, hogy belemélyedjek, megismerendő a tanítási gyakorlatomba beilleszthető érdekes eszközöket.

Először is elovastam a rövid összegzést a Web 2.0-ról, majd beljebb léptem, és megnéztem a Ketten a webkettőn című multimédiás tananyagot, mely egy díjnyertes fejlesztés az eLearning területéről. Érdekes volt, ahogy egy rövid kis kerettörténetet tettek a különböző szolgáltatások, eszközök bemutatása köré. Úgy érzem, ez az olyan ijedt kezdők számára is érthetőbbé, kézzel foghatóbbá teszi a bemutatót, mint én. Jó ötletnek tartottam a rövid bemutatókat követő kis teszteket is. Bevallom, nem mindig sikerült jól válaszolnom, ebből láttam, hogy nem egészen vagyok tisztában néhány eszköz gyakorlati hasznával. Azokkal kapcsolatban válaszoltam egyébként jól a kérdésre, amelyeket szimpatikusnak, hozzám közel állónak éreztem, és úgy gondoltam, valamilyen módon esetleg felhasználhatnám órákhoz, órán kívüli munkához, vagy egyszerűen csak saját szórakoztatásomra. Bizony, a szubjektivitás nagy úr, és ezt nem ártana figyelembe vennünk mindig, ha diákjainkat munkára szeretnénk bírni. Vannak dolgok, amelyek engem érdekelnek, szerintem jól működhetnek, "be kellene jönniük" diákjaim között, mégsem sikerülnek úgy, ahogy vártam. Lehet, ugyanez e problémájuk; számukra nem érdekes, nem használható, esetleg csak nem szimpatikus a téma, a megközelítés? Talán másként is meg kellene róbálni közvetíteni? Lehet, hogy most nem úgy teljesít, ahogy szeretném, de ha egy következő téma jobban felkelti kíváncsiságát, szárnyalni fog? Reménykedjünk! Mint éépen most is, amikor párhuzamosan három csoportomtól várok egyéni projektmunkát, amiben a számítógépet kell segítségül hívniuk.

Együttműködés, kommunikáció

Ebben a modulban érzésem szerint az volt a legfontosabb, hogy megismerkedjünk az e-learninges tanulás felületével, a keretrendszerrel, és megtanuljuk, hogyan szerezzük meg azokat az információkat, melyekkel a feladataink teljesíthetőek, ha kell, hogyan kérjünk segítséget.
Ennek alapvető eszköze a kommunikáció. Úgy érzem, ezen a területen jól teljesítettem. A tananyagot elolvasva igyekeztem követni az elvégzendő kis feladatokat. Ha a feladat annyit jelentett, szóljak hozzá a fórumon egy adott témához, gyakran kiderült, hogy ezt már spontán is megtettem, az Agórán bogarászva egy-egy véleményhez magamtól is hozzáfűztem saját gondolataimat. Mindazonáltal a feladat részeként ismét hozzáfűztem valamit, a már azóta felkerült új gondolatokhoz kapcsolódva.
A modulban egyelőre opcionálisan elkészítendő blogomat is az elsők között készítettem el, ami nagy kaland volt számomra, és ezzel indult el részemről az igazi ismerkedés, kommunikáció, mert a blogomba ellátogattak számomra addig ismeretlen kollégák, véleményt fűztek hozzá, és én is felfedeztem mások blogjait, és szóltam hozzá gondolataikhoz. Szívesen írtam (és írom még mindig) ide gondolataimat azokkal a feladatokkal kapcsolatban, amelyeket elvégeztem. Úgy gondolom, ha picit bővebben írom le gondolataimat, egyrészt később könnyebben rekonstruálok valamit, ha szükségem lesz rá, másrészt, ha látogatóm érkezik, könnyebben követi gondolataimat, és indítom el az ő gondolatait is esetleg abban a témában.
A csoportunkban a videókonferencia nem jött össze, ezért a csoportfórumon szóltunk hozzá a témához, aminek vállaltam összegzését is. Ehhez csoporttársaim blogjait is végigolvastam, hogy semmit ne hagyjak ki, ami fontos lehet.
A netgenerációról szóló feladatom készítésekor bukkantam rá a National Geographic Magyarország novemberi számában egy idevágó cikkre, amire felhívtam a figyelmet az Agórán is az egyik vitában.
Szerettem volna most a Tenegenen belüli profilodalamról idemásolni annak az oldalnak a linkjét, mely a különböző fórumokon történt hozzászólásaimat gyűjti össze, de a technika ördöge úgy döntött, ez ne jöjjön létre - az oldalon az látható: "Nincs hozzászólása".

Hát, az ördög most nyert! Vagy csak az itthoni gépem nem akarja valamiért megmutatni?! A kis titkolózó! Sebaj, tudom, hogy sokszor jelentem meg a fórumokon, elvégeztem a feladatot, mégpedig örömmel, ismereteimet hol megosztva, hol gyarapítva. Megtapasztaltam, hogy az ország más pontján élő, dolgozó kollégáim hasonló problémákkal küzdenek, hasonló örömeik vannak. Megosztottuk egymással kétségeinket, de ötleteinket is.
Remélem, a továbbiakban is hasonlóan érdekes fórumtémákkal, és használható ötletekkel bombáz bennünket a "stáb"!

Pedagógiai célú́ a Web 2.0 eszközök

A Web 2.0 eszközök közül a gondolattérképeket készítő mindmeister.com oldalt választottam elsőként. Ez egy olyan honlap, ahol a különböző, tanulásmódszertannal foglalkozó képzések által kedvelt gondolattérképeket készíthetjük el aránylag egyszerűen. Előnye, hogy digitális formában készül, elküldhető a diáknak, de ha arra van szükség, képként vagy pdf formátumban is elmenthető, kinyomtatható. A diákok szívesen tanulnak gondolattérképről, mert színezhető, logikai kapcsolatok jeleníthetők meg rajta. A program arra is alkalmas, hogy megosszam az elkészült térképet másokkal, és jogot adjak a térkép további alakítására.
Az idegen nyelvek, így az olasz nyelv tanításában is jól alkalmazható módszer a gondolattérkép, akár egy téma bevezetésekor a már ismert szavak, kifejezések, nyelvtani egységek összegyűjtéséhez, összefoglaláskor pedig a megszerzett új és régi ismeretek rendszerezéséhez használható remekül. Ez a módszer jól alkalmazható frontális osztálymunkában, mert így igazi gondolatdömping is elkápráztathat bennünket. Használható csoportmunkában is, ahol utána meg lehet vitatni, melyik csoport milyen eredményre jutott.
A másik általam választott Web 2.0 eszköz a VoiceThread, egy képmesélő program. Ennek a honlapnak a segítségével képeket lehet sorbarendezni. Annyival több, mint pl. a Power Point, hogy ezeket a képsorokat megosztva kommentálhatóvá tehetjük. A képekhez gondolatok fűzhetők, akár írásban, akár hanggal, akár videó formájában.
Ez az eszköz is, mint az előző nagyon jól használható az idegen nyelvek tanításában. A képi hatások mindig motiválják a diákokat, olyan szinten erősítik a motivációt, amit néhány szó nem érhet el. A színek, a formák, a felismerhető szituációk hatására könnyebben mondják el, írják le véleményüket, könnyebben jutnak eszükbe az adott témakörhöz tartozó gondolatok. A mai diákokra gyakran jellemző a fantázia hiánya, ha tanulásról van szó. Sokszor találkoztam már azzal ajelenséggel, hogy azért írnak rövid fogalmazást (vagy egyáltalán nem írnak semmit), mert nem jutott eszükbe több. Amikor viszont megemlítem, hogy ez is, az is odatartozik, akkor jön a "tényleg!" felismerés. A képi ingerek ezt a "tanulási fantáziátlanság" jelenséget küszöbölhetik ki. A képmesélés jó módszer lehet a megértés mélyítésére, ha én mesélek a képekhez, de fejleszthető vele az önálló tanulási képesség (házi feladatként otthon is elérhetik az interneten, ha megosztom a feladatot). Amennyiben az órán lehetőség van rá, vagy akár házi feladatként is a csoportos munka, az együttműködés készségét is fejleszthetem.
Úgy gondolom, hogy mindkét eszköz feltételez némi jártasságot a számítástechnika világában, de diákjaink manapság ezeket a programokat könnyebben kezelik, mint mi, tanárok.

Ezekkel az eszközökkel egyetlen probléma van; a technikai háttér. Hiába szeretnénk mi, nyelvtanárok gyakran alkalmazni olyan eszközöket, melyek látványosak, ötletesek, és segítenék is a munkánkat. leht, jobban tudnánk motiválni diákjainkat, akik szinte észrevétlenül többet dolgoznának, mint általában, csak mert a "NETen" dolgozhatnak. A szükséges eszközök nem állnak rendelkezésre. A számítógépes termekben informatika órák folynak, kevés az interaktív tábla, amin legalább szemléltetni lehetne, így pedig jórészt szép álomnak tűnik mindez.
Szerencsére az órarendbe igyekeznek legalább egy-egy nyelvi órát becsempészni informatikaterembe, és így néha kipróbálhatjuk magunkat. Remélem, erre a jövőben - új ismereteink birtokában - még több esély nyílik majd.

VoiceThread

Ez nagyon jó móka! Amire már napok óta készültem, most végre kipróbáltam! Egyelőre csak a lecke végén található ablakban kommentáltam a diákat. Mivel Marikának sem ment a sima hangkomment, így én is maradtam az írásnál, már csak azért is, mert Robi pedig azt írta, hogy egyes karakterek (pl. ő) is csak akkor működnek, ha nem beágyazva kommentelünk. Én pedig ugyebár beágyazva néztem a képsor, ráadásul nekem sem sikerült ő betűt írnom! Viszont megnyugodtam, hogy ez nem az én bénaságom, nem is boszankodok miatta.

Amit nem tudtam viszont, hogy mit kell csinálni az utolsó oldalon, mert megint angol gombok voltak, és nem tudtam, Robi mit szeretne még. Mintha valami pluszt várt volna, beágyazás, elküldés, de nem volt számomra világos. Bár ez az én angoltudásom hiányossága. :( Néha előjön.

Érdekes volt az a kérdés, hogy őszintén nyilatkounk-e meg a fórumokon, a blogunkban. Azt hiszem, ez azért furcsa számomra, mert nem szeretek alakoskodni, nem is tudok. Alapvetően kedves vagyok, de így kedvesen is megmondom, ha nem tetszik valami. Bár így sokan nem veszik észre, hogy gondom van. Itt viszont rögtön reakciót sikerült kiváltanom, amikor kitörtem, és nagyon jól esett, hogy nem megdorgáltak, leszídtak, hanem segítő, bátorító írásokat kaptam.

Ami ezt a VoiceThread-et illeti, ha lesz egy kis időm, kipróbálom. Egy barátunk fia tőlem tanul olaszul, és a héten megbeszéltem vele, hogy ha sikerül összehoznom egy képsort, ő teszteli nekem, és beszámol arról, diákként milyen használni. A szerzett tapasztalataimat figyelembe véve fogom bevetni egyes csoportjaimban, ha olyan a téma. Egyébként ez a program a nyelvtanításhoz ideális, mert bármilyen témához találni képeket, és a diákok szeretik az újat, ha megkapják hozzá a szükséges háttérsegítséget.

Multimédia

Ma olyan aprókákat pótoltam, amire tegnap nem jutott időm, így írok róluk néhány szót.

Megnéztem azokat a rövid videóbejátszásokat, melyeket Hipertext története című olvasmányhoz kapcsolva találtam. Igazából itt nem zavart az angol nyelv, mert amennyit megértettem, az nagyjából szinkronban volt a leírtakkal, esetleg azt apróbb információkkal árnyalta. Az viszont riasztó volt számomra, hogy a "Global village" létrejötte, ami tulajdonképpen az internet világot behálózó információs rendszerének tulajdonítható, a filmecske szerint azt eredményezi, hogy az egyéni identitás helyett a "tömegtudatot" helyezi előtérbe. Úgy gondolom, ez nagy veszély, mert az emberben természet szerint él a csordaszellem, és ez veszélyeket rejt magában. Már manapság is igen erősen érezni diákjainkon a korcsoportos igazodás jegyeit, szomorú látni, hogy nem merik vállalni saját egyéniségüket. Nem hiszem, hogy ez csak a net hibája, mert a teljes média ott áll a jelenség mögött.

A Multimédia értékelése című lecke végén megnéztem az Olvasóka című multimédiás anyagot. El tudom képzelni, hogy ez a segédanyag jó szolgálatot tesz azoknál a gyerekeknél, akik olvasási, írási nehézséggel küzdenek. Mivel állatfigurák közvetítik feléjük a feladatot, ezt szívesebben teljesíthetik, így van bizonyos fokú motiválás. Ezt mozdítják elő a dícséretek is. A felület jól kezelhető, színes, vidám, ami ismét a motiválás szempontjából fontos. A motiválás eszközei szem előtt tartják annak a korosztálynak a sajátosságait, akiknek elsősorban készült, a kisiskolásokét, akiket még érdekel a mesék világa, az állatok, a játékosság. Szerintem jól használható lenne otthon is, a gyakorlás és bevésés fázisában.

Ami engem kicsit zavart, hogy bizonyos funkcióknál nem a feladat hangzott el először, hanem az, hogy jelöljem, ha végeztem a munkával. Persze ez lehetett a szerzők célja is. Amúgy abszolút felhasználóbarát felületnek tartom.

Iszonyú munka lehetett ezt így összehozni!

Holnapra hagyom a legérdekesebb feladatot, a VoiceThread-et, de már nagyon kíváncsi vagyok. Egy kedves ismerősöm megígérte, hogy ha összehozok egy ilyen típusú feladatot, teszteli nekem. Ha nála működik, bátran merem majd alkalmazni a saját diákjaimnál is.

A beadandó feladat is érlelődik a fejemben, már csak az a kérdés, mikor lesz időm leírni. Remélem, legkésőbb csütörtökön be tudom adni, mert ez az időszak kicsit besűrüsödött. Igaz, a tegnapi este igazi lazítás volt a pécsi színházban, ahol a Presidance Company lépett fel egy fergeteges táncshow-val. Holnap pedig egy középiskolások számára rendezett művészeti gála lebonyolításában veszek részt, ami azért azt bizonyítja, hogy a diákjaink kreatívak, de legalábbis rendelkeznek művészi hajlamokkal, sőt vállalják is azokat!

Szösszenetek

Elolvastam tegnap a Multimédia az oktatásban című leckét, és annak a végén ellátogattam a del.icio.us/tenegen oldalra, hogy megnézzem a tananyag_gyártók cimkét. A digitalistananyag.hu elnevezésű oldalon én is találtam olyan anyagokat, melyek szakomhoz használhatók; egy olasz nyelvlecke-kiadványt és egy hangosszótárt. Tulajdonképpen jó lehet mindkettő, bár így látatlanban nem szeretnék nyilatkozni róluk, de már az is eredmény, hogy találtam valamit olaszul, mert ehhez a nyelvhez nagyon kevés anyag található Magyarországon. Igaz, a világhálón ügyesen bolyongva találtam már sok olyan anyagot, amit be tudok illeszteni az óráimba, bár nem interaktívak, vagy nem interaktív formában (technikai feltételek is kellenek, azok pedig nem mindig adottak).

Most a hétvégén nem igazán volt időm, és ma is elég feszített programot sikerült összehoznom, és csak ide-oda ugrálok a leckék között, beleolvasok ide is, oda is, és reménykedem abban, hogy majd összeáll a kép a végére.

Nagyon érdekes volt az a feladat, amikor azt kérték tőlünk, próbáljuk meg kiszámolni, mennyibe kerülne durván egy multimédiás anyag, amit egy órán fel tudnánk használni. Nincs időm nost sajnos végiggondolni ezt, de mindenképpen érdekes információ volt, hogy nagyjábóli árakat láttam. Ez két dologban is informatív volt:

-el tudom képzelni, milyen sokba kerül egy jó minőségű oktatóanyag (a jó minőség a tartalmat és kivitelezést is takarja!),

- csak így láttam igazán, milyen sok tényező játszik közre egy anyag elkészítésekor (Jó ég, ez tényleg nem egyszerű!),

és mindezek után már nem csodálom, hogy a létező anyagok nem olcsók.

Beleolvastam a Hipertext, hipermédia témakörébe is, de kevés időm volt, így a kisfilmeket holnap délutánra halasztottam, majd még reflektálok rájuk. Azt hiszem, ebben a leckében olvastam azt is, hogy a multimédiás anyagok, és az e-learning használata nem kell, hogy azt jelentse, kidobunk minden régi módszert, hanem egy egészséges egyensúlyt a használatukban oly módon kialakítva, ami segíti a diákok tanulását. Egyébként ezt állapította meg a csoportunk is.

A Multimédia értékelése című leckéből egyelőre csak annyit néztem meg, mik a gyakorlatok.

Itt találkoztam azzal a feladattal, hogy mutassak be röviden egy általam ismert/használt multimédiás tananyagot. Ezt viszont most megteszem, bár valószínűleg árnyalná a képet, ha olvastam volna a tananyagot, de azért így is tudok írni néhány sort.

Nos, az órákon használt tankönyvcsalád a "Progetto italiano nuovo" egy olyan kiadvány,melyhez automatikusan jár egy CD-Room. (Remélem, jól írtam?!) A CD-t fel kell telepíteni a gépre, de csak úgy használható, ha benne is van, míg használják. Egy jól kezelhető menűrendszere van, a felhasználói nyelv választható: olasz vagy angol. A tankönyv leckéi meghallgathatók rajta, közben követhetők is szemmel, ha valaki szeretné megtenni. Van szótárrésze, ahol a kiejtés gyakorolható. Van nyelvtani szemléltető csomagja, melyben példák is találhatók. Mind a lexikai,mind pedig a nyelvtani részhez találni feladatokat, melyeket, ha kitöltött a diák, egy kattintással le is ellenőrizhet. A kiadványt jónak tartom abból a szempontból, hogy a diákok otthoni tanulásában segítséget nyújthat, van is olyan diákom, aki használja, bár inkább a hanganyag miatt, hogy az értés és a kiejtés készségüket fejlesszék. A feladatokkal nem nagyon foglalkoznak. Nem említettem még a rövid videóbejátszásokat, amik szintén megtalálhatók a CD-n, melyekhez szintén van feladat.

Sajnos, ez az anyag az iskolában, órán nem használható, mert a telepítés nem megoldható diákok részéről, nyilván a rendszer védelmében.

Egy gondom van: már nagyon kiváncsi vagyok erre a képmesélős programra, de sajnos mára nincs több időm, és holnapra kell halasztanom.

Ennyire zilált még nem voltam a tanfolyamon, azt sem tudom, az eheti házimat mikor csinálom meg, de igyekszem legalább a héten elkészíteni.

Hú, de jó lenne, ha egy tündér ezt most olvasná, és kapnánk egy kis halasztást!

Üdvözlet a Multimédia világában

Ma délután először fórumoztam egy kicsit a csoportfórumon, hogy előremozdítsam a kötelező csoportfeladatot, majd áteveztem a tankönyvhöz, hogy megkezdjem az ismerkedést az új hét olvasnivalóival.

Tettem ezt már csak azért is, mert a Hírekben olvastam, hogy Robi feltett egy új érdekességet a Multimédia végére. Gyorsan odaklikkeltem, egy képhez hangot illesztő (képmesélő?) program, amibe azonban már nem lapoztam bele, mondván, majd a maga helyén. Az ebédnél sem a desszerttel kezdünk, a levest is meg kell enni. Bár vitathatatlan, hogy a desszert sokkal finomabb.

Tehát kezdtem a levesnél, akarom mondani a multimédia rövid ismertetésével. Azonban ez a leves is a finomabb fajtából való volt, mert a végén találtam egy kis videót. Sajnos, a beillesztett helyén nem tudtam megnézni, ezért átléptem a youtube-ra, hogy megnézzem. Azt hiszem, érdemes volt, mert már maga a téma címe is ígéretes volt.

Evolution of Technology and Teaching.

Nos, egy érdekes technikatörténeti képsorral indít a kisfilm, mely az 1900-as évek egyszerű tábláitól és a modernnek számító képnézegetőtől kezdi a bemutatót. Az 50-es években már megjelenik a film, a TV, mint fejlett oktatási eszköz. Indulnak a tévés oktatófilmek, mindez nagyon új, nagyon különleges.

Vajon, mit szóltak az akkori kollégák? Ők üdvözölték a tévét, a filmet, mint az oktatást kiegészítő eszközt? Vagy féltek, hogy azok a cudar tévés tanfolyamok majd elveszik a munkájukat? Felismerték azonnal, hogy ezek is csak lehetőségek, amelyeket helyes arányban alkalmazva felkelthetik a diákság érdeklődését, színesítve a tanári munkát? Ki tudja, de a helyzet ismerős, nemde?

A 70-es években a diaképek, a diavetítés adott új alternatívát, majd a kilencvenes években megjelent a számítógép az oktatásban is.

Én az egyetemi éveimben találkoztam vele először. Soha nem felejtem el, hogy az első, amit számítógépen írtam, a szakdolgozatom volt. Nem ám saját gépen, mint a mai diákok nagy része, hanem egy barátnőmén, aki az olasz főnökétől kapta, akinek tolmácsolt. Nem is volt minden kollégiumi szobában több laptop, szerintem az egész házban jó, ha volt 5-8 asztali gép!!!

És igen, ma már a laptopoké a főszerep az egyetemista diákok egy részénél. Sokan már nem füzetbe jegyzetelnek, hanem elképesztő sebességgel pötyögik be jegyzeteiket a laptopba ott az órán.

Hát igen, ez a fejlődés! Bár én szerettem a papírt, és szívesen olvasok bele egy-egy régi jegyzetembe, ha esetleg valamiért előkerül!

Krétás tábla képét villantották fel a laptopok után, és Einsteint, aki egy ilyen táblára írt. Szép dolog a haladás, de akkor is születtek nagy dolgok, a nagy elmék akkor is megmutatkoztak. Ma interaktív táblák segítségével tartják előadásaikat a neves egyetemeken, nagy gazdasági cégeknél, kormányhivatalokban. Bizony, egy tudós élete is nehezebbé vált. A számára szükséges információkat már nem a nyomtatott sajtóban, könyvekben találja meg, mert mire kézhez veheti, már lehet, hogy elavult, egy újabb felfedezés árnyalt rajta, túllépte, esetleg megkérdőjelezte, megcáfolta. Ahhoz, hogy a kutatók naprakészek legyenek, létfontosságú számukra a világháló.

A diákok, a fiatalok számára - sajnos - a könyvek már nem vonzóak, mert nem villózik a fényük, nem férnek el a zsebben, és már a piacon az e-book, az elektronikus könyv.

Hát nem tudom, biztos maradi vagyok, de ennek nem látom értelmét. Akkor már inkább a vagy a laptop monitora, az nagyobb, kevésbé gyötri a szemet!

A kisfilm szerint ma a diákok úgy akarnak tanulni, hogy közben "mobilok" lehessenek. Szerintem a tanuláshoz nyugalom kell, és nem nagyon hiszek abban, hogy ide-oda utazgatva hatékonyan lehet tanulni. Azt ellenben fontosnak tartom, hogy az internet segítségével a tanulás nagy távolságokat ívelhet át. Így bárki bekapcsolódhat olyan online kurzusba, amihez hasonló témájút személyesen csak tőle több száz kilométerre tudna esetleg látogatni. A közoktatásban is nagyon fontos szerepet tölthet be. Nálunk ez a szerep nem kerülhet előtérbe, de Ausztráliában például nagyon nagy jelentőséggel bír az ország adottságai miatt.

Megjelent a kisfilmben a virtuális jövő képe is. Vitathatatlan, hogy a technika, a tudomány és a szórakozás nagyon szoros szálakkal fűződik egymáshoz, és ez a szál egyre szorosabbá válik. Hatalmas lehetőségek vannak például abban, hogy a technika modern vívmányait alkalmazzák az orvostanhallgatók képzésében, ahol a medikusok virtuális betegeken gyakorolják azt, amit később a valóságban kell majd tenniük nap mint nap. Az azonban kicsit riasztó, hogy a szórakozás, a szabadidő eltöltése is egyre inkább áttevődhet a virtuális térbe, magával vonva az elmagányosodás lehetőségét.

Erről Spillberg egyik filmje az A.I. (Mesterséges intelligencia) jut eszembe. Nem egy lelkesítő jövőképet rajzolt elénk a rendező, mert a világban már robotok "élték" életüket, akikről nekem elég nehezen derült ki, hogy nem emberek. (Angolul láttam!)

A film végén az oktatásban hamarosan (?) bekövetkező paradigmaváltásra utalnak, olyan gondolatköröket társítva hozzá, mint a kapcsolatok, innováció, ismeretek, felfedezés, kreativitás, valamint az etika és a rizikó.

E két utóbbi komoly problémákat jelenthet még a jövő net-társadalma számára, így jelentkezhetnek az oktatásban is. Nagyon fontosnak tartom ezért, hogy a neten történő oktatásnak is meglegyenek majd azok az etikai szabályai, melynek megfelelői segítik és helyes mederben tartják a mai oktatási rendszert.

Ismét itt vagyok

Hétfő óta nem írtam a blogomba, bár a TeneGen oldalán azért jártam látogatóban jó néhányszor. Átszomszédoltam néhány ismerős blogba, beleolvastam az elkészült házi feladatokba. Elképedve láttam, hogy többen gyönyörű diagrammokat rajzoltak az excelltáblák alapján. Én bevallom, hogy nem értek az excellhez, számomra annyi szerepe van, hogy segít összeadni a hiányzásokat, és kiszámolni a tanulmányi átlagokat félévkor és évvégén. Ezért minden tiszteletem a diagrammos elemzéseké. Én erre, mármint a pontos, számszerű elemzésre egyébként is "alkalmatlan vagyok", mert kevéssé szeretek a számok mögé bújni, sokkal inkább vagyok a szavak, a betűk embere. Gondolataimat könnyebben fűzöm hosszú mondatokká, és alakítom szavakká a kérdőív sok apró x-jelét.

Azonban akár diagrammok, akár hosszú mondatok segítségével mutattuk be dolgozatainkban a kérdőív eredményeit, a kép nem sokban különbözik. Számomra ez annyiban bíztató, hogy az én diákjaim sem "rosszabbak", mint kortársaik szerte az országban.

Bár a blogomban nem adtam életjelet magamról egy ideig, de a háttérben azért működtem. A csoportfórumra "költöztem" át, és a tanórák közti szünetekben a tanáriban agitálom csoprttársaimat azzal kacsolatban, hogy vegyenek részt a csoportfórumon kezdett vitában, hogy a videókonferenciát kiváltsuk egy írott vitával. Azt is megígértem a csapatnak, hogy pénteken este összegzem a hozzászólásokat, sőt, ha lesz elég energiám - türelmem? -, akkor még a blogokban található netgenerációs házi feladatokat is elolvasgatom, hogy elkészítsem a csoport állásfoglalását a netgenerációról.

Igazság szerint jobban örültem volna, ha egy új témakörben kellett volna véleményt formálnunk, mert én az ezt megelőző két hétben már annyiszor, és olyan sokmindent írtam erről a kérdésről, hogy számomra már kevéssé érdekes. De hát a csoportfeladatot is teljesíteni kell, és ha valaki nem áll a munka élére, nem lesz belőle semmi. Remélem, a későbbiekben mások is átvállalják majd időnként ezt a feladatot.

Azért kíváncsi lennék, ez a csoportfeladatosdi hogyan működött más csoportokban!?

Ismét gyarapodtam :)

Ma csak úgy kedvtelésből mentem fel a TeneGen oldalára, (lehet, hogy ez már függőség? Te jó ég! :)) ) és a Hírek rovatban bukkantam a mindmeister.com oldalra, ami gondolattérképek szerkesztésére alkalmas. Az előrelátó rendszergazda, Robi egy nagyon aprólékos videófilmet készített magyarázatként, de néhány segítő kocka után egyedül is sikerült kezelnem a felületet. És ha már egyszer felmentem az oldalra egy regisztráció segítségével, mindjárt el is készítettem egy kis gondolattérképet az egyik éppen aktuális témámhoz.

Szerintem nagyon jó lehetőség, bár arra még rá kell jönnöm, hogy tudom minden diákom számára elérhetővé tenni. Hiszen nem biztos, hogy mindenki szeretne regisztrálni. Bár az iskolai szerverre talán fel lehetne tenni pdf-formátumként vagy képként, még ha bizonyos funkciókat el is veszít. Sebaj, ezt már kitalálom! A fő, hogy ma megint tanultam valamit, ami ráadásul tényleg hasznos.

Egyébként a tavalyi tanévben egy tanulásmódszertannal foglalkozó képzésen vettem részt, ott nagyon jó szívvel ajánlották a tudás rendszerezésére a gondolattérképet. Most pedig tessék, itt a digitális változat. Mi kell még!? Képzések, ha találkoznak... :)

Amúgy a házi feladatomat szombaton elkészítettem, a tudásszintmérő kérdőívet is kitöltöttem másodszor is. Ismét fejlődtem! Sőt, most saját magamat is legyőztem! Ez az igazi teljesítmény! :)

Most pedig várom a folytatást, mert a Mérföldkő című fejezet nagyon titokzatos, azt írja: Hamarosan... Mint egy mozifilmreklám:)

Most nem olvasok előre, mert félek, újra vissza kell térnem, mivel valamit később töltenek fel. Lassan járj... tartja a mondás is, és akkor csak egyszer kell mindent megcsinálni!

Netgeneráció

Az elmúlt közel másfél hét alatt a "netgeneráció" fogalmát jártuk körbe írásban és szóban egyaránt. Olvastunk cikkeket az internet veszélyeiről, az e-learning szerepéről a mai fiatalok tanulmányaiban. A közös fórumon is leírtuk véleményünket a kérdéssel kapcsolatban, felismertük társaink véleményében a saját gondolatainkat, és könnyedén fűztük azt tovább, vagy éppen ellenkezőleg, vitába szálltunk valaki más szavaival.

Az iskolában is a "netgeneráció" kifejezés állt a középpontban, akár kimondatlanul is. Igyekezett mindenki minél többet megtudni saját diákjaitól, szerintük mit jelent a kifejezés, milyen internetezési szokásaik vannak. Kitölttettünk diákjainkkal egy kérdőívet is ugyanezen okból. Most pedig eljött az igazság pillanata, hogy írásban rögzítsem saját gondolataimat a kérdéssel kapcsolatban, szépen beleszőve mindazt az információáradatot, mellyel gazdagabb lettem a fent soroltak folyamán!

Úgy gondolom, hogy a mai középiskolás korosztály egyáltalán nem homogén szerkezetű. Tanulási szokásaik nagy ban függenek az iskolai rendszertől, hiszen más jellemez egy "elit" (fúj, de nem szeretem ezt a szót!) gimnáziumba járó diákot, mint egy szakközépiskolást, egy átlagos gimnazistát, mint egy szakiskolai tanulót. Ehhez járul még a családi háttér, a motiváltság, a támogatás a szülők részéről, a környezet amelyben él. Mindazonáltal elmondható, hogy a diákok sokszor céltalanok, nem tudják, merre tovább a középiskola után, és ez meglehetősen a motiválatlanság felé tereli őket. Nem szívesen, nem sokat tanulnak, hiszen azt látják a tv-ben, olvassák a neten, (már nem az újságban!) hogy mennyi állás nélküli diplomás van. "Akkor meg miért tanuljak?!" Ha pedig nincs mellette a szülő, aki bíztatja, vagy egy olyan tanár, aki kimozdítja ebből a lelkiállapotból, nehéz eredményt felmutatnia. Nagy többségük nem is tölt sok időt tanulással, jobbára csak megírják a házi feladatot, esetleg átolvassák a tankönyvet. Mélyebb tanulást csak egy-egy témazáró dolgozat csikarhat ki belőlük.

Sokkal szívesebben töltik idejüket a számítógép előtt. Szinte minden diákom tagja legalább egy virtuális közösségnek. Ha bekapcsolják a számítógépet, azonnal belépnek a közösség oldalára, és ellenőrzik, ki van már fenn. Ezen keresztül beszélgetnek, cserélnek információkat ahelyett, hogy meglátogatnák egymást, vagy együtt sétálnának egy parkban. Nem egyszer tapasztalom, hogy az iwiw üzenőfalára felírja valaki: "Kati, gyere msn-re!" Igen, az üzenet írója fenn van egyszerre mindkét fórumon, úgy próbálja becserkészni társait.

A közösségi oldalakon sokmindenről beszélnek, még azokkal a társaikkal is, akik éppen betegek. A beteg is leül a gép elé, hiszen unatkozik otthon, játszani a gépen mégsem lehet egész nap, nem igaz? (Bár azt hiszem, az igazi játékosok erre azonnal rácáfolnának. Sajnos, nekem is van diákom, aki képes késő éjszakába nyúlóan játszani a neten, másnap pedig alig lát az álmosságtól.) Tehát, a beteg is ott ül a gép előtt, mindent meghallgat, mi volt az iskolában, kit pécézett ki éppen magának X. tanárnő, kivel kekeckedett Y. tanárúr. Egy valamit azonban kínosan kerülnek általában a betegekkel folytatott beszélgetésben: a tananyagot, hogy mit kell megtanulni. Az is igaz, hogy néhány diákom a tavalyi tanévben azért meglepett. A szülőkkel folytatott beszélgetéseimből derült ki, hogy néhányan azért továbbítják egymásnak a tanulnivalót is. Jó tendencia, ezt kellene erősíteni!

Van néhány olyan diákom, aki lusta az órán jegyzetelni. Ha rákérdezek, miért nem írsz ezen vagy azon az órán, azt válaszolja, minek ott a wikipédia, majd ott megnézem. Nem a tankönyv, a WIKIPÉDIA! Néhány tanórán is előfordul, hogy olyan házi feladatot kapnak - kötelezőt vagy "szorgalmit" -, amihez az internetet hívhatják segítségül. Ilyenkor is a wikipédia az elsődleges kedvenc, ha azzal nem boldogulnak, jön a google, melynek eredményeként sokan az első, második találattal megelégszenek, nem is kutatnak tovább.

Gyakran töltögetnek le filmeket, zenéket, játékokat saját gépeikre, cserélgetik ezeket egymás között. Gyakran játszanak a neten egymás között, szereznek így új ismerősöket. Diákjaimra viszont kevéssé jellemző a fórumozás, és a blogírás, vagy blogok olvasgatása. Ez alól egy eset kivétel; ha valamilyen problémára - főleg informatikai jellegűre - keresnek megoldást, szívesen olvassák az ide vonatkozó fórumok bejegyzéseit, ahol praktikus tanácsokat találnak.

Azt állítják magukról, hogy el tudják dönteni, melyik forrás hiteles, bár a segítség általában korosztályos, néha a szülőket sorolva még a referenciaszemélyek közé. Az nem jut eszükbe, hogy tudományos folyóiratokban, azok on-line változatában nézzenek utána, esetleg a mek gyűjteményében keresgéljenek.

Az általuk látogatott oldalak között szerepelnek olyanok is, melyekről programjaik szervezéséhez kapnak segítséget; mint például menetrendek, szálláskatalógusok böngészése, programsorolók. Ők még nem vásárolnak on-line, de azt hiszem, ennek azért anyagi magyarázata is van, hiszen gyakran bankkártyaszám (hitelkártyaszám) szükséges ezekhez a tranzakciókhoz, amivel nem rendelkeznek. Saját bevallásuk szerint azonban olvasnak híreket az interneten, amit jó jelnek tekintek. Néhány évvel ezelőtt azt tapasztaltam a diákjaim körében, hogy teljesen tudatlanok voltak a napi történések körében, nagy fokú közömbösség jellemezte őket. Mára ez picit változott, nem kell erőfeszítéseket tenniük, hogy eljussanak hozzájuk a hírek, nagyon sok diák asztalán ott a gép, benne az internetcsatlakozó; néhány kattintás és előtte a hírek. Gondolom, nagy részük csak a címeken fut végig, ami sokszor csalóka, de már így is hozzájutott némi információhoz. Ha egy-egy hírt meg is nyit, és végigolvassa, valóban beszélhetünk is arról, hogy tájékozódik a napi történések között.

Itt azonban egy nagy veszélyt látok. A szélsőséges gondolkodások, magatartásformák a neten szabad teret kapnak, és ellenőrizetlenül kerülnek a diákok elé. Sajnos, vannak olyan diákjaim, akik olvasnak ilyen oldalakat. Nem lehet velük "értelmesen" megbeszélni ezeket a dolgokat, mert az adott honlapokon talált gondolatok már meglehetősen beleivódtak az agyukba. (Ilyenkor hol a szülő? Ő nem is tudja sokszor, mit olvas a gyereke. Otthon van, csendes, nincs vele semmi gond. Ha később történik vele valami, döbbenten áll az eset előtt! Hááát...)

Érdekes cikket olvastam a napokban a National Geographic Magyarország novemberi számában Rákattantunk / Mit tud az IT-generáció? címmel. Horváth Árpád Kárpáti Andrea neveléstudományi, és Kovács Ilona pszichológus professzorral beszélgetett. Ebben a cikkben olvastam azt, hogy a gyerek internethez, egyáltalán a számítógéphez való viszonya nagyban függ attól, milyen viszonyban van a szüleivel, mennyire érzi magát biztonságban, milyen értékeket közvetítenek felé a szülők. Ha azt tapasztalja, hogy szülei figyelnek rá, a mindennapokban sokféle tevékenységbe igyekeznek bevonni őt, szeretettel veszik körül, és nem használják bébiszitternek a számítógépet (ugye, milyen sokszor hallottunk már erről?!), akkor a gyermek megtanulja, hogy a számítógép is csak egy a lehetőségek közül, és nem az egyetlen. Fontos, hogy a szülő arra sarkallja, hogy rendszeresen mozogjon, játszon, egészségesen fejlesztve ezzel testileg, lelkileg, szellemileg gyermekét. Ha azt látja a gyermek, hogy a szülő élete értelmes kiegészítőjeként használja a számítógépet, munkához, esetleg tanuláshoz, különböző ügyek intézéséhez, szervezéséhez, akkor ő is megtanulja a számítógép helyes használatát.

Ez nem jelenti persze azt, hogy nem fejleszti például a számítógép a fiatalok kreativitását. Szintén ebben a cikkben olvastam, hogy fiatalok által készített honlapokat vizsgáltak. Azt tapasztalták, hogy a fiatalok elképesztő érzékenységről tettek tanubizonyságot honlapjaik kivitelezésekor. A felhasznált színek, képi, zenei elemek, animációk bátran mutatják meg készítőik hangulatát, lelki világát. Ugyanez sokkal kevésbé mondható el a felnőtt honlapkészítőkről.

Azt gondolom, hogy mi az iskolában is tehetünk valamit azért, hogy diákjaink megtanulják az internet helyes használatát. Tanóráinkon figyelmükbe ajánlhatunk egy-egy weboldalt, mely tantárgyunkhoz kapcsolható. Ha ezt megtettük, időről-időre adhatunk olyan házi feladatokat nekik, melyek megoldásához használniuk kell a már ajánlott oldalakat.

Én is felteszek időnként olyan kérdéseket olasz óráimon az olasz kultúrával kapcsolatban, amihez az interneten találhatják meg a megoldást. Olyan feladatokat is adok néha, amelyekhez csak a számítógépet kell használniuk, mert különböző témákban kérek kis prezentációkat, amit aztán meg is nézünk a csoporttal. Ilyenkor él bennük egy kis versenyszellem is, büszkén nézik saját munkájukat, és néha kicsit irigykedve egy-egy olyan munkát, ami ötletesebb, színesebb a sajátjuknál. Mindig figyelek ilyenkor arra, hogy munkájuknak a pozitív oldalát emeljem ki, megerősítve bennük a munkakedvet. Az egymás közötti apró versengésekkel életben lehet tartani a lelkesedésüket, és így lassanként talán rá lehet szoktatni őket arra, hogy a tanulás hasznos eszközének tekintsék a számítógépet és az internetet.

Érdekes volt olvasni azt a cikket is, ami egy 11-es osztályban végzett felmérés eredményét értékeli. Számomra meglepő volt, hogy a diákok maguk belátták, hogy a teljesen e-learning módszerrel történő oktatás nem vezetne célra, de hasznos kiegészítője lehetne a középiskolai oktatásnak is.

Azt hiszem, ez egy olyan gondolat, ami bíztatásként szolgálhat mindannyiunk számára, hogy érdemes részt vennünk ezen a kurzuson, és elsajátítanunk az e-learning módszereit, hogy a továbbiakban lehetőségeinkhez mérten még hatékonyabban segíthessük diákjainkat, akik már beleszülettek az internet világába, tehát a "netgeneráció" tagjai.

Simítások

Már két napja nem nagyon jártam a TeneGen oldalán, és a blogomban sem. Az igazság az, hogy nagyon élveztem, hogy kilépek egy kicsit a "való világba", és ott építgetem a kapcsolataimat, ezzel magamat és kreativitásomat erősítve, amire a közeljövőben biztos nagy szükségem lesz.

Simítás I.

A szerda estémet egy nagyon kellemes borkóstolással töltöttem a párom és egy nagyon szimpatikus borügynök társaságában. A finomabbnál finomabb borok kóstolgatása mellé két és fél óra kellemes, néha tanulságos beszélgetés volt a kísérő.

Csütörtök este is a társas kacsolatainkat ápoltuk; végre sikerült meglátogatnunk egy kedves barátunkat, akivel ebben a rohanó világban nehéz összehoznunk egy hangulatos estét! Most viszont apropó is volt; januárban síelni megyünk, és begyűjtöttük az ő hozzájárulását is.

A harmadik dolog, ami jókedvre derített, a hó. Cudar érzés volt egyik reggel, amikor a hó és havaseső határán lévő valamik potyogtak a fejemre, és minden ködös, szomorú hangulatot árasztott. Erről viszont eszembe jutott, hogy meglátogatom az olaszországi Paganella síterep honlapját, ahova évek óta visszajárunk. És csodák csodája, szerdán leesett a hó, a csúcson már 40 centis. Jó-jó, tudom, ez nem marad meg, de már láttam a havas lejtőket! :)

(Bár még messze nem ilyen havas a táj, de ugye, milyen csodálatos volt 2009. januárjában!?)

Simítás II.

Ma elolvastam azt a tananyagrészt, ami még visszavolt a heti anyagból, nevezetesen a Netgenerációról szóló olvasmányt a 11-esekről szóló felméréssel.

Igazán új információkat nem szereztem, de érdekes volt olvasni a válaszokat, hogy miért szeretnének vagy éppen nem szeretnének a diákok e-learninges módszerrel tanulni. Kétségtelen, hogy nem igazán van fogalma a többségnek arról, mi is ez; mi is csak most ismerkedünk vele, ugyebár! :))

Érdekes, hogy ők maguk mondták ki, hogy kiegészítő módszerként viszont kiválóan alkalmas lenne a felzárkóztatásra, a differenciált oktatásra. Ha belegondolok, mi ugyanezeket a gondolatokat kerülgettük a fórumon!!! Akkor ez azt jelenti, hogy nem vagyunk kőkorszakian maradiak, hanem ugyanzon a hullámsávon vagyunk a diákokkal!

Mindemellett tanulságos volt azt olvasni, hogy szerintük a tanárok nagy többsége nem is lenne alkamas arra, hogy ilyen módszereket vessen be nehéztüzérségként a tanítás nevű csatában! Nos, igen, erről is beszéltünk a fórumon. Tudjuk, haladnunk kell a korral, és most is ezt tesszük, ezen e tanfolyamon, ebben a blogban, sőt, ebben a pillanatban is, amikor olyan keretek között írom a gondolataimat, amelyek nem voltak a sajátjaim, és ennek a képzésnek köszönhetően próbálkoztam vele. És ha őszinte akarok lenni, legalább magamhoz - hiszem kétszemközt vagyok ;) - igenis élvezem!

Nyugi!!! :)

Megfogadtam, hogy ma nem írok semmit a blogomba, de ez olyan mint a drog, nem lehet leszállni róla...

Tegnap meglehetősen negatív hangulatban zártam a tanulást, amire többen is reagáltak, különböző fórumon, de egyformán pozitívan. Mindannyian azt sugallták, hogy ne keseredjek el, álljak talpra, fussanak neki még egyszer, és egyébként is: csak nyugi! :)

Igazából most csak azért írok, hogy jelezzem, helyreállt a lelki békém, délelőtt felmentem arra az ominózus oldalra, és örömmel jelenthetem; megtaláltam a fülecskét, amit használni kell!!! Ezt tegnap nem vettem észre, biztosan a technika ördöge akart megviccelni! :( Buta vicc!

És ha már megtaláltam a fülecskét, ahol fel lehet tölteni a kiválasztott oldalt, mindjárt mellékeltem is egy olyan honlapot, ami szintén hasonló ugrópont, mint a del. icio.us, én szívesen használom, mert sok feladatbázis érhető el rajta keresztül. Tudom, hogy ezzel nem segítettem sok tanfolyamtársamnak, mert számomra a jó forrás azt jelenti, olasz nyelvű anyaghoz jutok. Illetve, persze, jó más is, de a munkámhoz elsősorban erre van szükségem.

Robi, a rendszergazda a tegnapi blogombejegyzésemhez fűzött néhány segítő sort. Nem tudom, hogy tudnám őt elérni, remélem, beleolvas még a naplómba! Ő írta azt, hogy ennek a tanfolyamnak közösségépítő feladata is van, hogy megtanuljunk együttműködni. Neki szeretném jelezni, hogy már kaptam segítséget olyan tanfolyamtársamtól, akit csak innen a netről, a blogján, fórum-hozzászólásain keresztül ismerek. Egyébként tegnap ő is reagált a bánatomra. :)

Az pedig kimondottan pihentetően hatott rám, hogy megtudtam, ma lazíthatok egy kicsit, mert a határidő kitolódott a jövő hétre.

Azt hiszem mindenki nevében mondhatom: KÖSZÖNJÜK SZÉPEN!

Mérges lettem!

A mai napom nagyon mozgalmas volt, sok órám volt, mert néhány olyan diákkal is leültem tanulni, akik vagy hiányoztak hosszabb ideig, és pótolni szeretnének, ehhez kértek segítséget, vagy pedig ügyesek, és a további fejlődésük érdekében ültünk le dolgozni.

Emellett ma kezdett el tanítani az az egyetemista lány, aki nálam tölti tanítási gyakorlatát. Ráadásul a szünetekben még folyosóügyeletes is voltam, így még enni is alig volt időm. Erre mondják azt: egyéni szociális probléma.

Mégis, lelkes diákként reggel nyolckor elolvastam a mai első leckémet, ahol a tananyagelem és metaadatok fogalmával ismerkedtem meg, és örömmel konstatáltam, hogy rengeteg feltölthető tananyagelemmel rendelkezem. Fel is töltöttem gyorsan egyet, ellátva a szükséges metaadatokkal. Hát ezzel nem sokan mennek majd valamire, mert olasz nyelvet tanítok, és a feladat is olasz nyelvű. Mindegy, én örömmel végeztem ezt a feladatot, mert könnyű volt a megoldása, ráadásul úgy érzem , hogy ezt a későbbiekben biztosan alkalmazni kell majd (végre lesz egy olyan, amit most megtanultam, és biztosan kell majd! :) ). A szabványok fogalmával is találkoztam, köztük a SCROM-mal is, amiről már olvastam egy korábbi tanulmányban is. Megjegyzem, a kettő összecsengett! Figyeltem! :)

A feladatokat olvasva nem lettem túl pozitív; az angol nyelvű oldalon nem nagyon mertem navigálni, de a "teacherspayteachers" típusú oldalakban van fantázia, csak jó lenne ilyen oldalt magyarul is működtetni.

A Sulinet Digitális Adatbázis például magyar: ez nagyon rendben van. Igen ám, de itt is van egy bibi; nincs idegen nyelvi szekció. Illetve szekció van, de nicsak, üres! Nem tartalmaz tananyagelemet!!! Ez most azt jelenti, hogy el vagyunk hanyagolva, vagy lusták vagyunk, vagy mindenki szigorúan vigyáz a feladataira? Jó lenne tudni...

Aztán az E-learning-kompetenciáka leckébe nyitottam be, de ez már a sok órám utáni, esti program része volt. Itt már jártam korábban, emlékszem a kompetencia-virágra, amit néhány napja már be is illesztettem egy blogbejegyzésemben, akkor írtam is a témáról. Sajnos, olyan magyar tananyagbázist nem tudok említeni, ami az én óráimon fejlesztheti a különböző kompetenciákat, de tudom, hogy vannak olyan oldalak, amiket tudok használni a munkámban.

Olvastam a közösségi könyvjelzőkről is, és itt kezdődtek a bajok! :(((

Nagyon mérges lettem, amikor egy angol nyelvű könyvjelzős oldalon, a del.icio.us című oldalon kellett volna bejegyzést tennem. Nem értem az angolt annyira, hogy jól tájékozódjak, és nem zudom használni enélkül. Éppen ezért mérhetetlenül dühít, hogy hiába próbálkozom, mindig azt közli, hogy nem létezik az oldal, holott tudom, létezik, mert előtte két perccel jártam ott, sőt a másik ablakban meg van nyitva. Ha nem értem a leírást, mit, hogyan kell beírnom, NEM tudom megcsinálni. Egyébként abban sem hiszek, hogy feltétlenül szükség van ilyen könyvjelzőkre. Nem tudom, a statrlapok nem ezt a feladatot látják el? Mert ha igen, én maradok ott. Megjegyzést pedig inkább nem fűzök hozzá. Azt hiszem, ehhez se többet! Mára ennyi. Megyek, olvasok valamilyen szépirodalmat, úgyis ma vettem egy Háy-kötetet, az majd megnyugtat!

Tegyünk rendet a káoszban!

Nos, ma reggel jelenésem volt az iskolában, lévén vége a szünetnek. Őszintén szólva, örültem is ennek, mert így kevesebb időt töltök a számítógép monitora és az internet előtt. Néhány órán át kipirosodott, fáradt szemeimet az izgő-mozgó, a szünetben felgyülemlett mesélnivalókat soroló diákokon pihentethetem. Azt hiszem, ők kevésbé örülnek a szünet végének! :)

Kezd elnyelni a rendszer. A szünetben volt időm nyugodtan olvasni, blogozni, fórumozni, és jó tempóban haladtam. Aztán egyszer csak felfedeztem egy kiírást, miszerint menjünk csak vissza, mert felkerültek új tartalmak, főleg gyakorlatok. Kicsit morcos lettem, mert úgy éreztem, fölöslegesen dolgoztam, és azonnal diákjaim jutottak az eszembe, akik annyival intézték volna el: Na engem nem érdekel, miért nem mondták eddig!

Persze én egy szorgos tanár vagyok, aki ilyenkor - abban a reményben, hogy neki is lenne azért néhány ilyen tanítványa - visszamegy a leckékben és újraolvasva azokat ("Ismétlés a tudás anyja") megoldogatja a kimaradt / újonnan beillesztett feladatokat.

Ezúton jegyzem meg, hogy a tanfolyam belső blogjában nem vezetem tovább a blogomat, ugyanis kezd nehézzé válni a kétfelé adminisztrálás.

Nos, akkor nézzük sorban, mi is maradt el, miről kellett volna megemlékeznem, amit még nem tettem!

Az első heti kérdőívet kitöltöttem a hét végén is, és örömmel nyugtáztam, hogy míg az elején volt amiről halvány elképzelésem sem volt, azzal mostanra tisztába kerültem. Tulajdonképpen egy valami maradt, ami még nem 100% - a célok, feladatok határideje. Én azt hittem, hogy nyugodtan haladhatok a tankönyvi résszel, de most már látom, hogy nem érdemes előreszaladnom, mert akkor kétszer kell elovasnom. Ezt megjegyeztem, mert utálok valamit kétszer megcsinálni!

Az osztályomban számítástechnika órán kitölttettem a feladatlapot. Ebben a tutorom volt a segítségem, ugyanis az osztályom felét ő tanítja, így órán megíratta velük. Az osztályom másik felével pedig az a kolléganőm íratta meg, aki szintén tagja a csoprtunknak, így neki is lesznek adatai, amit feldolgozhat. Tudom, az szerepelt ma a honlapon, hogy csak holnap kezdjük kitöltetni a tesztet, de nekünk ma adódott rá lehetőség. Kíváncsian várom a leszűrt adatokat, amit kiértékelhetek a beadandó feladatomban. Nemcsak azért várom, mert feladat, hanem a saját osztályomat ismerem meg kicsit msként, bár gyanítom, mik lehettek a válaszaik, nem hiszem, hogy a végeredmény meglepne.

Olvastam az E-learning fajtái című leckét, és az ahhoz kapcsolódó feladatokat is elvégeztem, róluk a belső blogban írtam. Szerettem volna átmásolni ide, de ebben a blogban valamiért nem működik a Ctrl+C / Ctrl+V. Érdekes, a suliban működött, délelőtt kipróbáltam. Ez a számítástechnika ördöge. Jé, nálam is előjött, sokan emlegették már a szomszéd blogokban is. :)

Ma délután először a keretrendszerekről olvastam; szóba kerültek a multimédiás CD-k és a hálózaton működő online keretrendszerek. Itt sorolták fel a Moodle-t is, melyről azt írták, kényelmes, felhasználóbarát rendszer. Néha ugyan kicsit sokat kell kattintgatni, de alapvetően igaznak tartom. Azért azt megjegyezném, hogy mindent annyi oldalról lehet megközelíteni, hogy az néha talán inkább zavaró, mint segítség.

Olvastam a keretrendszer szereplőiről és feladataikról is. Egy biztos: rendszergazda nem lennék. Fontosak a jogosultságok a rendszerben, ezt a legelején tapasztaltam igen élesen, amikor már fúrta az oldalamat a kíváncsiság, de a gép még közölte: Ehhez nincs jogosultsága. Mára már mindenhez hozzáférek, amire szükségem van.

Egy nagyon fontos dologra hívta fel a lecke a figyelmet: instruktornak illetve tutornak lenni sokkal nehezebb, mint hétköznapi értelemben vett tanárnak. El kell készíteni a tananyagot, miközben tisztában kell lenni a célokkal, az ütemezéssel. Nemcsak a tananyagot, de a feladatokat is el kell készíteni előre, azok megoldásait is feltölteni, hogy a rendszer automatikusan értékelni tudja a diákok munkáját (ezt megúsztuk! - viszlát, piros toll :) ). Ugyanakkor folyamatosan jelen kell lennünk a rendszerben, nyomon követni, ha kell segíteni a tanulót, szükség esetén bátorítani, önbizalmat adni neki, átsegíteni egy holtponton.

Itt fűzném hozzá, hogy az e-tutor munkájáról korábban már hallottam egy képzésen, itt hallottam először egyébként az a szót is: Moodle. Azon a képzésen azt emelték ki a tutor legfontosabb feladataként, hogy lélekben kell támogatni a diákokat, kimozdítani őket a holtpontról, elhitetni velük, hogy igenis képesek megoldani a rájuk váró feladatot.

Milyen érdekes! Ezt nap mint nap meg kellene tennünk az iskolában is, de ez sokkal nehezebb akkor, amikor sokan ülnek velünk szemben, mert nem biztos, hogy észrevesszük, kinél mi a gond.

Nemrégiben látogattam meg az osztályom egyik óráját, ahol csodálkozva láttam, az órát tartó kolléga ül. Utána segítő szándékkal szóvá tettem, felhívtam a figyelmét arra, hogy állva látja, ki hol tart, könnyebben követi, "veszik-e a fiatalok az adást". Megköszönte a segítséget, azt mondta nem is gondolt rá.

Azonban egy vitathatalan előnye van ennek a rendszernek: itt tényleg érvényesülhet a differenciált, egyéni tempójú oktatás. A gyenge tanuló nem lesz gúny céltáblája, a kiemelkedő képességű tanuló nem vesz vissza a tempójából, mert strébernek bélyegzik; mindenki önállóan tanul, csak bizonyos pontokon (pl. videókonferencia - nekünk is lesz!) futnak össze a szálaik.

Ezután még volt erőm, és úgy gondoltam, elovasom az E-learning példák című olvasmányt is. Itt különböző, itthon használatos keretrendszereket mutattak be, mint az SDT, az Apertus, melyek a középiskola és a szakmai oktatás tananyagait tartalmazzák, vagy a Moodle, melynek kereteit használja ez a képzés is. A Moodle egyik nagy előnye, hogy ingyenesen hozzáférhető rendszer, használatához csak egy böngészőre van szükség.

Úgy gondolom, hogy hasznos lenne, ha iskolánk rendelkezne egy saját keretrendszerrel. Bizonyára nem váltaná meg rögtön a világot, és el kellene telnie néhány évnek ahhoz, hogy egy viszonylag gazdag feladatállománnyal rendelkezzünk. Nem is biztos, hogy ezeket a feladatokat az iskolai tanórák során kellene felhasználni, ráadásul ennek olyan akadálya is lenne, hogy hiába van három tanterem tele számítógépekkel, azokat az informatika órák szinte teljesen lefedik. Lehetne viszont használni a felzárkóztatásban, és nagy hasznát vehetnénk a tehetséggondozásban is.

Úgy gondolom, hogy ha a tanfolyamot most végző kollégák elkezdenék fejlesztgetni saját tantárgyuk anyagait, és a feladatok összeállításába bevonnák a többi kollégát is, szépen lassan egyre több tanár csatlakozna a programhoz. Ez csak komoly műhelymunka árán valósítható meg olyan módon, hogy jól használható legyen, ami rengeteg energiát igényel. Sokszor elmélkedtünk már arról a képzés különböző fórumain, mennyi energiával bírhatunk még, mennyit kívánhat tőlünk még az oktatási rendszer, de azt hiszen, hogy az új, kompetencia alapú oktatásra való átállás jó alkalmat szolgáltathat ezeknek a kis szakmai műhelyeknek a megújulásra.

A feladatok kivitelezésébe be lehetne vonni tanári felügyelet alatt néhány tehetséges, éreklődő diákot is, akik most is szívesen segítenek tanáraiknak az informatika útvesztőiben való eligazodásban.

Tetszett, hasznos?

Szombaton este Kulcsár Zsolt: Az integratív tanulás felé című cikkét olvastam el a mek-ről.
Két gondom volt vele: 1. nagyon hosszú, 2. a szerkezete nagyon nehézzé teszi. Egy spirális szerkezetre épül, érzésem szerint ugyanazt ismételgetve illeszt két-három új fogalmat a témába, így halad felfelé.
Nem is lenne ez baj, ha könnyen érthető lenne, és nem lenne tele betűszavakkal. Ahogy olvastam, az volt az érzésem, hogy kissé kínaiul van, vagyis nagyon tudományos nyelven olyanok számára, akik csak most kezdték az ismerkedést a témával, másrészt nem is éreztem a közoktatásra vonatkozónak. Akkor fogott el a méreg, és csuktam be majdnem az oldalt, amikor a céges e-learning képzésről kezdett értekezni.
Aztán szép lassan kiderült, nem az én csápjaimmal van a baj, a cikk írója valóban elsősorban a felsőoktatásról beszél, és elismeri, a közoktatásban az e-learning inkább segítségként, színesítőként szerepelhet, mert ott fontos még az ismeretek bizonyos szintű irányítása, nem bízható még rá a diákokra a tanulási út megválasztása, mint egyetemi szinten.

Egy másik lecke végén, egy mesélő angol nyelvű honlapot kellett volna meglátogatni, ami nem sikerült, mert a lapot nem töltötte be a net. Így, sajnos, nem tudtam megnézni, de nyelvszakosként szívesen reagálok a kérdésre, miszerint használható lenne-e egy ilyen jellegű oldal az órákon vagy e-learning keretében.
A válaszom, igen, nagyon jól használható egy ilyen oldal a hallott szöveg értése készség fejlesztésénél. Minden vizsga fontos részfeladatát képezi ennek a készségnek a mérése, és nem véletlenül. Ha belegondolunk, idegen nyelv tudásáról nem beszélhetünk, ha nem vagyunk képesek megérteni az adott nyelven elhangzó információkat. Úgy gondolom, hogy egy egyszerű mese, vagy kedves történet hallgatásával könnyebb rávenni a tanulókat a munkára, így "játszva" fejleszthető tudásuk.

Iskola - szülők. Ugye mindkettő fontos?

Ma reggel leültem kicsit blogokat látogatni, mert onnan veszem a motivációt. Olvastam érdekes, jó gondolatokat, majd áteveztem a fórumokra, ahol szintén rokonvéleményekkel találkoztam.

Volt viszont egy kisfilm, amit megnéztem, és azt láttam, hogy Kodály Zoltán mennyire tisztában volt már azzal, amit a mai oktatási rendszer résztvevői csak most kezdenek kapisgálni; fejleszteni kell a gyereket, és nem csak a tudományok terén. Számomra meglepő pontossággal. éleslátással mutatta be Kodály, hogy a zenetanulás mely fázisa milyen más tantárgyi képességeket fejleszt.

Ha ezt már akkor tudták, miért távolodunk egyre inkább ettől a felfogástól? Milyen jó is lenne, ha a kisiskolások alsó tagozatba, csak írnának, olvasnának, számolnának, mellette pedig zenét hallgatnának, énekelnének, táncolnának, élményeiket rajzokban, egyéb kreatív alkotásokban mutatnák be. Persze a felső tagozat is azonnal ontja csak rájuk az információkat!

Emberke legyen a talpán, aki szülői segítség nélkül minden akadályt sikeresen vesz! Márpedig egyre kevesebb szülő vesz részt csemetéje tanulásában. Persze, ez idő hiányával ismagyarázható, de azt hiszem, egyre kevesebben tartják ezt fontosnak, úgy vélik, arra való az iskola, a tanár, hogy "beleverje" a csemetéje fejébe. Ő pedig a jó szülő szerepében "tetszeleg" (néha nem is idézőjelesen), és mindent megad gyermekének. Ez nem is lenne baj, de nem vár érte teljesítményt, semmilyen téren. Középiskolában pedig döbbenten áll a jelenség előtt, hogy gyermeke rosszul teljesít, és már nem hallgat rá!

Hát igen, beszélhetünk az oktatási rendszer, az iskola, a tanár felelősségéről, de a szülőt mindig kifelejtjük, mert a tanárok is szülők egyben. Lehet, azért látom ilyen élesen ezt a problémát, mert nincs gyermekem, de azt gondolom, lehet ezt másként is csinálni, ahogy ismerőseim között sokan teszik is. Ha egy ilyen lelkes anyuka elmeséli nekem, mit csinált kisfiával/kislányával az előző este, vagy hogy halad a csemete a suliban, soha nem intem le, hogy unom, nem érdekel, mert éppen azt hallom, hogy van olyan család, ami "működik", és szerető, meleg otthont biztosít a gyermeknek, megadva egészséges fejlődéséhez a hátteret.

Olasz nyelvet tanítok, és imádom Olaszországot, az olasz kultúrát. Ha tehetem, Olaszországba megyek síelni is. A 2009-es szezonban velünk utazott egy baráti család, ahol egy 7 éves kislány és egy 5 éves kisfiú színesíti az életet. Életükben először mentek síelni, és azt hiszem, külföldre is. A leánykában felmerült a kérdés: "Hogy fogunk ott beszélni?" A szülei megnyugtatták, hogy ott leszek én is, és én tudok olaszul. "Akkor én is tanulok olaszul!" Jelentette ki a kislány.

Eljött az utazás napja, felszálltunk a buszra, és elindultunk. Fél perc múlva az ölembe mászik a kicsi lány: "Akkor tanulunk?" Éjfél volt, mindenki aludni szeretett volna. Sikerült meggyőznöm arról, hogy majd reggel, ha már ettünk, jöhet, tanulunk egy kicsit.

Reggel örömmel fészkelte be magát az ölembe, és kezdtük el a tanulást. Néhány szót tanultunk csak, köszönést, bemutatkozást, elszámoltunk tízig; semmi különös nem történt, de a gyermek szemei csillogtak az örömtől, büszeségtől. Amikor visszament a szüleihez, előadta teljes tudását.

Aztán esténként visszamondta nekem, egy-két új kinccsel bővítve újonnan szerzett vagyonkáját.

Azóta is, ha találkozunk, mindent képes visszamondani, és kér néhány új szót, amit megtanulhat.

Ez a kislány teljesen önként csinálja, lelkesen, mert valamit megmozdított benne az utazás izgalma. Biztos közrejátszik az is, hogy ismer, és tudja, nagyon szeretem, apró kora óta ő a "kedvenc" a csipet-csapatból. A szülei az első perctől sokat foglalkoztak vele, bár - sajnos - az iskola megkezdésétől ez kicsit visszaesett, ahogy az anyuka szavaiból kiértem. Ezt nagyon sajnálom, mert egy nagyon jó képességű, élénk eszű, találékony kislányról beszélek.

Remélem, nem téved el az iskola szigorú,merev világában, és szülei felismerik az együtt olvasás, együtt tanulás fontosságát, motiválva ezzel a leánykát, akit jövőre már öccse is követ az iskolába.

nyugalom

Nos, új nap virradt ránk az e-learning berkein belül. Kint süt a nap, igazi szép, bár hűvös őszi idő van.

Kicsit megkönnyebbültem, hogy tegnap beadtam a határidős feladatot, és gondoltam, ma inkább csak olvasgatok a fórumokon, esetleg hozzászólok. Esetleg ... mintha nem találkoznék mindig néhány olyan gondolattal, amire úgy érzem, reagálnom kell.

Szomorúan látom, ugyanakkor erőt is ad a mindennapi munkához, hogy máshol is ugyanazok a problémák merülnek fel, mint például a régi tanítási módszerekhez való ragaszkodás. Okoljuk - én is! - az oktatási rendszert, annak szerkezetét, hogy mekkora anyagot kell beleplántálnunk a diákok fejébe évente, azt is elmondjuk, hogy túl sokan vannak egy osztályban. Igen, ezek mind igazak. A párom, aki nem az oktatásban dolgozik, azt szokta mondani, hogy kifogást a legkönnyebb találni, mit miért nem. Azt hiszem, igaza van, ezen kellene túllépnünk.

Hiszen a diák nem tehet róla, mekkora a fizetésünk, neki itt és most kell elsajátítania az ismereteket, megtanulnia azok egymáshoz illesztését, használatát nem csak abban a kontextusban, ahogy az órán elhangzott. Ezek a diákok építik majd tovább világunkat. Ha most nem kapják meg a megfelelő alapokat, nem tanulják meg, hogyan alkalmazzák a tudásukat, az nekünk is hátrányt fog jelenteni.

Nemrég olvastam egy könyvet, melyben a fiatalokat egy reményvesztett, kilátástalan nemzedéknek festi a szerző, aki egyébként szintén 35 év alatti, fiatal férfi. A világ körülöttünk valóban nem rózsás, nehéz tanácsot adni egy mai diáknak, milyen pályát válasszon (akár szülőként, akár tanárként), de ha megadjuk nekik azt a készséget, képességet, hogy merjenek próbálkozni, és ne torpanjanak meg rögtön az első akadálynál, biztos, hogy jó útravalót kapnak tőlünk.

És valóban; Mi se torpanjunk meg a napi akadályok előtt. Merjünk újítani, apró, kis feladatokat belopni a napi "rutinba", amely lehetőséget adhat a diákoknak esetleg addig szunnyadó képességeik kibontakoztatására, egy motiváltabb munkára, ugyankor mi is nagyobb kedvvel induljunk munkába, kíváncsian várva, milyen új, érdekes látószögből mutatják meg diákjaink aznap a világot. Így válhatunk egymást motiváló, egymással jól együttműködő "munkatársakká", a szó legpozitívabb értelmében.

Ez a "kompetencia-virág" nekem nagyon tetszik, ezt ideillesztem:

Azt hiszem, nem csak az e-learningre vonatkozik, vonatkoztatható mindennapjainkra, és nem csak a tanításra, hanem az élet apró-cseprő dolgaira is.

Azt hiszem kicsit később még visszamegyek a TeNeGenre olvasgatni, esetleg valamilyen apró feladatot elvégezni, de mindenképpen a kezembe veszek egy jó kis könyvet is, mert az igazi olvasás élményét mégis egy kemény könyvborító tapintásának és a papír szagának együttese adja meg egy kényelmes fotelban, nem pedig a monitor nézegetése.