Ma délután először fórumoztam egy kicsit a csoportfórumon, hogy előremozdítsam a kötelező csoportfeladatot, majd áteveztem a tankönyvhöz, hogy megkezdjem az ismerkedést az új hét olvasnivalóival.
Tettem ezt már csak azért is, mert a Hírekben olvastam, hogy Robi feltett egy új érdekességet a Multimédia végére. Gyorsan odaklikkeltem, egy képhez hangot illesztő (képmesélő?) program, amibe azonban már nem lapoztam bele, mondván, majd a maga helyén. Az ebédnél sem a desszerttel kezdünk, a levest is meg kell enni. Bár vitathatatlan, hogy a desszert sokkal finomabb.
Tehát kezdtem a levesnél, akarom mondani a multimédia rövid ismertetésével. Azonban ez a leves is a finomabb fajtából való volt, mert a végén találtam egy kis videót. Sajnos, a beillesztett helyén nem tudtam megnézni, ezért átléptem a youtube-ra, hogy megnézzem. Azt hiszem, érdemes volt, mert már maga a téma címe is ígéretes volt.
Evolution of Technology and Teaching.
Nos, egy érdekes technikatörténeti képsorral indít a kisfilm, mely az 1900-as évek egyszerű tábláitól és a modernnek számító képnézegetőtől kezdi a bemutatót. Az 50-es években már megjelenik a film, a TV, mint fejlett oktatási eszköz. Indulnak a tévés oktatófilmek, mindez nagyon új, nagyon különleges.
Vajon, mit szóltak az akkori kollégák? Ők üdvözölték a tévét, a filmet, mint az oktatást kiegészítő eszközt? Vagy féltek, hogy azok a cudar tévés tanfolyamok majd elveszik a munkájukat? Felismerték azonnal, hogy ezek is csak lehetőségek, amelyeket helyes arányban alkalmazva felkelthetik a diákság érdeklődését, színesítve a tanári munkát? Ki tudja, de a helyzet ismerős, nemde?
A 70-es években a diaképek, a diavetítés adott új alternatívát, majd a kilencvenes években megjelent a számítógép az oktatásban is.
Én az egyetemi éveimben találkoztam vele először. Soha nem felejtem el, hogy az első, amit számítógépen írtam, a szakdolgozatom volt. Nem ám saját gépen, mint a mai diákok nagy része, hanem egy barátnőmén, aki az olasz főnökétől kapta, akinek tolmácsolt. Nem is volt minden kollégiumi szobában több laptop, szerintem az egész házban jó, ha volt 5-8 asztali gép!!!
És igen, ma már a laptopoké a főszerep az egyetemista diákok egy részénél. Sokan már nem füzetbe jegyzetelnek, hanem elképesztő sebességgel pötyögik be jegyzeteiket a laptopba ott az órán.
Hát igen, ez a fejlődés! Bár én szerettem a papírt, és szívesen olvasok bele egy-egy régi jegyzetembe, ha esetleg valamiért előkerül!
Krétás tábla képét villantották fel a laptopok után, és Einsteint, aki egy ilyen táblára írt. Szép dolog a haladás, de akkor is születtek nagy dolgok, a nagy elmék akkor is megmutatkoztak. Ma interaktív táblák segítségével tartják előadásaikat a neves egyetemeken, nagy gazdasági cégeknél, kormányhivatalokban. Bizony, egy tudós élete is nehezebbé vált. A számára szükséges információkat már nem a nyomtatott sajtóban, könyvekben találja meg, mert mire kézhez veheti, már lehet, hogy elavult, egy újabb felfedezés árnyalt rajta, túllépte, esetleg megkérdőjelezte, megcáfolta. Ahhoz, hogy a kutatók naprakészek legyenek, létfontosságú számukra a világháló.
A diákok, a fiatalok számára - sajnos - a könyvek már nem vonzóak, mert nem villózik a fényük, nem férnek el a zsebben, és már a piacon az e-book, az elektronikus könyv.
Hát nem tudom, biztos maradi vagyok, de ennek nem látom értelmét. Akkor már inkább a vagy a laptop monitora, az nagyobb, kevésbé gyötri a szemet!
A kisfilm szerint ma a diákok úgy akarnak tanulni, hogy közben "mobilok" lehessenek. Szerintem a tanuláshoz nyugalom kell, és nem nagyon hiszek abban, hogy ide-oda utazgatva hatékonyan lehet tanulni. Azt ellenben fontosnak tartom, hogy az internet segítségével a tanulás nagy távolságokat ívelhet át. Így bárki bekapcsolódhat olyan online kurzusba, amihez hasonló témájút személyesen csak tőle több száz kilométerre tudna esetleg látogatni. A közoktatásban is nagyon fontos szerepet tölthet be. Nálunk ez a szerep nem kerülhet előtérbe, de Ausztráliában például nagyon nagy jelentőséggel bír az ország adottságai miatt.
Megjelent a kisfilmben a virtuális jövő képe is. Vitathatatlan, hogy a technika, a tudomány és a szórakozás nagyon szoros szálakkal fűződik egymáshoz, és ez a szál egyre szorosabbá válik. Hatalmas lehetőségek vannak például abban, hogy a technika modern vívmányait alkalmazzák az orvostanhallgatók képzésében, ahol a medikusok virtuális betegeken gyakorolják azt, amit később a valóságban kell majd tenniük nap mint nap. Az azonban kicsit riasztó, hogy a szórakozás, a szabadidő eltöltése is egyre inkább áttevődhet a virtuális térbe, magával vonva az elmagányosodás lehetőségét.
Erről Spillberg egyik filmje az A.I. (Mesterséges intelligencia) jut eszembe. Nem egy lelkesítő jövőképet rajzolt elénk a rendező, mert a világban már robotok "élték" életüket, akikről nekem elég nehezen derült ki, hogy nem emberek. (Angolul láttam!)
A film végén az oktatásban hamarosan (?) bekövetkező paradigmaváltásra utalnak, olyan gondolatköröket társítva hozzá, mint a kapcsolatok, innováció, ismeretek, felfedezés, kreativitás, valamint az etika és a rizikó.
E két utóbbi komoly problémákat jelenthet még a jövő net-társadalma számára, így jelentkezhetnek az oktatásban is. Nagyon fontosnak tartom ezért, hogy a neten történő oktatásnak is meglegyenek majd azok az etikai szabályai, melynek megfelelői segítik és helyes mederben tartják a mai oktatási rendszert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése