Netgeneráció

Az elmúlt közel másfél hét alatt a "netgeneráció" fogalmát jártuk körbe írásban és szóban egyaránt. Olvastunk cikkeket az internet veszélyeiről, az e-learning szerepéről a mai fiatalok tanulmányaiban. A közös fórumon is leírtuk véleményünket a kérdéssel kapcsolatban, felismertük társaink véleményében a saját gondolatainkat, és könnyedén fűztük azt tovább, vagy éppen ellenkezőleg, vitába szálltunk valaki más szavaival.

Az iskolában is a "netgeneráció" kifejezés állt a középpontban, akár kimondatlanul is. Igyekezett mindenki minél többet megtudni saját diákjaitól, szerintük mit jelent a kifejezés, milyen internetezési szokásaik vannak. Kitölttettünk diákjainkkal egy kérdőívet is ugyanezen okból. Most pedig eljött az igazság pillanata, hogy írásban rögzítsem saját gondolataimat a kérdéssel kapcsolatban, szépen beleszőve mindazt az információáradatot, mellyel gazdagabb lettem a fent soroltak folyamán!

Úgy gondolom, hogy a mai középiskolás korosztály egyáltalán nem homogén szerkezetű. Tanulási szokásaik nagy ban függenek az iskolai rendszertől, hiszen más jellemez egy "elit" (fúj, de nem szeretem ezt a szót!) gimnáziumba járó diákot, mint egy szakközépiskolást, egy átlagos gimnazistát, mint egy szakiskolai tanulót. Ehhez járul még a családi háttér, a motiváltság, a támogatás a szülők részéről, a környezet amelyben él. Mindazonáltal elmondható, hogy a diákok sokszor céltalanok, nem tudják, merre tovább a középiskola után, és ez meglehetősen a motiválatlanság felé tereli őket. Nem szívesen, nem sokat tanulnak, hiszen azt látják a tv-ben, olvassák a neten, (már nem az újságban!) hogy mennyi állás nélküli diplomás van. "Akkor meg miért tanuljak?!" Ha pedig nincs mellette a szülő, aki bíztatja, vagy egy olyan tanár, aki kimozdítja ebből a lelkiállapotból, nehéz eredményt felmutatnia. Nagy többségük nem is tölt sok időt tanulással, jobbára csak megírják a házi feladatot, esetleg átolvassák a tankönyvet. Mélyebb tanulást csak egy-egy témazáró dolgozat csikarhat ki belőlük.

Sokkal szívesebben töltik idejüket a számítógép előtt. Szinte minden diákom tagja legalább egy virtuális közösségnek. Ha bekapcsolják a számítógépet, azonnal belépnek a közösség oldalára, és ellenőrzik, ki van már fenn. Ezen keresztül beszélgetnek, cserélnek információkat ahelyett, hogy meglátogatnák egymást, vagy együtt sétálnának egy parkban. Nem egyszer tapasztalom, hogy az iwiw üzenőfalára felírja valaki: "Kati, gyere msn-re!" Igen, az üzenet írója fenn van egyszerre mindkét fórumon, úgy próbálja becserkészni társait.

A közösségi oldalakon sokmindenről beszélnek, még azokkal a társaikkal is, akik éppen betegek. A beteg is leül a gép elé, hiszen unatkozik otthon, játszani a gépen mégsem lehet egész nap, nem igaz? (Bár azt hiszem, az igazi játékosok erre azonnal rácáfolnának. Sajnos, nekem is van diákom, aki képes késő éjszakába nyúlóan játszani a neten, másnap pedig alig lát az álmosságtól.) Tehát, a beteg is ott ül a gép előtt, mindent meghallgat, mi volt az iskolában, kit pécézett ki éppen magának X. tanárnő, kivel kekeckedett Y. tanárúr. Egy valamit azonban kínosan kerülnek általában a betegekkel folytatott beszélgetésben: a tananyagot, hogy mit kell megtanulni. Az is igaz, hogy néhány diákom a tavalyi tanévben azért meglepett. A szülőkkel folytatott beszélgetéseimből derült ki, hogy néhányan azért továbbítják egymásnak a tanulnivalót is. Jó tendencia, ezt kellene erősíteni!

Van néhány olyan diákom, aki lusta az órán jegyzetelni. Ha rákérdezek, miért nem írsz ezen vagy azon az órán, azt válaszolja, minek ott a wikipédia, majd ott megnézem. Nem a tankönyv, a WIKIPÉDIA! Néhány tanórán is előfordul, hogy olyan házi feladatot kapnak - kötelezőt vagy "szorgalmit" -, amihez az internetet hívhatják segítségül. Ilyenkor is a wikipédia az elsődleges kedvenc, ha azzal nem boldogulnak, jön a google, melynek eredményeként sokan az első, második találattal megelégszenek, nem is kutatnak tovább.

Gyakran töltögetnek le filmeket, zenéket, játékokat saját gépeikre, cserélgetik ezeket egymás között. Gyakran játszanak a neten egymás között, szereznek így új ismerősöket. Diákjaimra viszont kevéssé jellemző a fórumozás, és a blogírás, vagy blogok olvasgatása. Ez alól egy eset kivétel; ha valamilyen problémára - főleg informatikai jellegűre - keresnek megoldást, szívesen olvassák az ide vonatkozó fórumok bejegyzéseit, ahol praktikus tanácsokat találnak.

Azt állítják magukról, hogy el tudják dönteni, melyik forrás hiteles, bár a segítség általában korosztályos, néha a szülőket sorolva még a referenciaszemélyek közé. Az nem jut eszükbe, hogy tudományos folyóiratokban, azok on-line változatában nézzenek utána, esetleg a mek gyűjteményében keresgéljenek.

Az általuk látogatott oldalak között szerepelnek olyanok is, melyekről programjaik szervezéséhez kapnak segítséget; mint például menetrendek, szálláskatalógusok böngészése, programsorolók. Ők még nem vásárolnak on-line, de azt hiszem, ennek azért anyagi magyarázata is van, hiszen gyakran bankkártyaszám (hitelkártyaszám) szükséges ezekhez a tranzakciókhoz, amivel nem rendelkeznek. Saját bevallásuk szerint azonban olvasnak híreket az interneten, amit jó jelnek tekintek. Néhány évvel ezelőtt azt tapasztaltam a diákjaim körében, hogy teljesen tudatlanok voltak a napi történések körében, nagy fokú közömbösség jellemezte őket. Mára ez picit változott, nem kell erőfeszítéseket tenniük, hogy eljussanak hozzájuk a hírek, nagyon sok diák asztalán ott a gép, benne az internetcsatlakozó; néhány kattintás és előtte a hírek. Gondolom, nagy részük csak a címeken fut végig, ami sokszor csalóka, de már így is hozzájutott némi információhoz. Ha egy-egy hírt meg is nyit, és végigolvassa, valóban beszélhetünk is arról, hogy tájékozódik a napi történések között.

Itt azonban egy nagy veszélyt látok. A szélsőséges gondolkodások, magatartásformák a neten szabad teret kapnak, és ellenőrizetlenül kerülnek a diákok elé. Sajnos, vannak olyan diákjaim, akik olvasnak ilyen oldalakat. Nem lehet velük "értelmesen" megbeszélni ezeket a dolgokat, mert az adott honlapokon talált gondolatok már meglehetősen beleivódtak az agyukba. (Ilyenkor hol a szülő? Ő nem is tudja sokszor, mit olvas a gyereke. Otthon van, csendes, nincs vele semmi gond. Ha később történik vele valami, döbbenten áll az eset előtt! Hááát...)

Érdekes cikket olvastam a napokban a National Geographic Magyarország novemberi számában Rákattantunk / Mit tud az IT-generáció? címmel. Horváth Árpád Kárpáti Andrea neveléstudományi, és Kovács Ilona pszichológus professzorral beszélgetett. Ebben a cikkben olvastam azt, hogy a gyerek internethez, egyáltalán a számítógéphez való viszonya nagyban függ attól, milyen viszonyban van a szüleivel, mennyire érzi magát biztonságban, milyen értékeket közvetítenek felé a szülők. Ha azt tapasztalja, hogy szülei figyelnek rá, a mindennapokban sokféle tevékenységbe igyekeznek bevonni őt, szeretettel veszik körül, és nem használják bébiszitternek a számítógépet (ugye, milyen sokszor hallottunk már erről?!), akkor a gyermek megtanulja, hogy a számítógép is csak egy a lehetőségek közül, és nem az egyetlen. Fontos, hogy a szülő arra sarkallja, hogy rendszeresen mozogjon, játszon, egészségesen fejlesztve ezzel testileg, lelkileg, szellemileg gyermekét. Ha azt látja a gyermek, hogy a szülő élete értelmes kiegészítőjeként használja a számítógépet, munkához, esetleg tanuláshoz, különböző ügyek intézéséhez, szervezéséhez, akkor ő is megtanulja a számítógép helyes használatát.

Ez nem jelenti persze azt, hogy nem fejleszti például a számítógép a fiatalok kreativitását. Szintén ebben a cikkben olvastam, hogy fiatalok által készített honlapokat vizsgáltak. Azt tapasztalták, hogy a fiatalok elképesztő érzékenységről tettek tanubizonyságot honlapjaik kivitelezésekor. A felhasznált színek, képi, zenei elemek, animációk bátran mutatják meg készítőik hangulatát, lelki világát. Ugyanez sokkal kevésbé mondható el a felnőtt honlapkészítőkről.

Azt gondolom, hogy mi az iskolában is tehetünk valamit azért, hogy diákjaink megtanulják az internet helyes használatát. Tanóráinkon figyelmükbe ajánlhatunk egy-egy weboldalt, mely tantárgyunkhoz kapcsolható. Ha ezt megtettük, időről-időre adhatunk olyan házi feladatokat nekik, melyek megoldásához használniuk kell a már ajánlott oldalakat.

Én is felteszek időnként olyan kérdéseket olasz óráimon az olasz kultúrával kapcsolatban, amihez az interneten találhatják meg a megoldást. Olyan feladatokat is adok néha, amelyekhez csak a számítógépet kell használniuk, mert különböző témákban kérek kis prezentációkat, amit aztán meg is nézünk a csoporttal. Ilyenkor él bennük egy kis versenyszellem is, büszkén nézik saját munkájukat, és néha kicsit irigykedve egy-egy olyan munkát, ami ötletesebb, színesebb a sajátjuknál. Mindig figyelek ilyenkor arra, hogy munkájuknak a pozitív oldalát emeljem ki, megerősítve bennük a munkakedvet. Az egymás közötti apró versengésekkel életben lehet tartani a lelkesedésüket, és így lassanként talán rá lehet szoktatni őket arra, hogy a tanulás hasznos eszközének tekintsék a számítógépet és az internetet.

Érdekes volt olvasni azt a cikket is, ami egy 11-es osztályban végzett felmérés eredményét értékeli. Számomra meglepő volt, hogy a diákok maguk belátták, hogy a teljesen e-learning módszerrel történő oktatás nem vezetne célra, de hasznos kiegészítője lehetne a középiskolai oktatásnak is.

Azt hiszem, ez egy olyan gondolat, ami bíztatásként szolgálhat mindannyiunk számára, hogy érdemes részt vennünk ezen a kurzuson, és elsajátítanunk az e-learning módszereit, hogy a továbbiakban lehetőségeinkhez mérten még hatékonyabban segíthessük diákjainkat, akik már beleszülettek az internet világába, tehát a "netgeneráció" tagjai.