nyugalom

Nos, új nap virradt ránk az e-learning berkein belül. Kint süt a nap, igazi szép, bár hűvös őszi idő van.

Kicsit megkönnyebbültem, hogy tegnap beadtam a határidős feladatot, és gondoltam, ma inkább csak olvasgatok a fórumokon, esetleg hozzászólok. Esetleg ... mintha nem találkoznék mindig néhány olyan gondolattal, amire úgy érzem, reagálnom kell.

Szomorúan látom, ugyanakkor erőt is ad a mindennapi munkához, hogy máshol is ugyanazok a problémák merülnek fel, mint például a régi tanítási módszerekhez való ragaszkodás. Okoljuk - én is! - az oktatási rendszert, annak szerkezetét, hogy mekkora anyagot kell beleplántálnunk a diákok fejébe évente, azt is elmondjuk, hogy túl sokan vannak egy osztályban. Igen, ezek mind igazak. A párom, aki nem az oktatásban dolgozik, azt szokta mondani, hogy kifogást a legkönnyebb találni, mit miért nem. Azt hiszem, igaza van, ezen kellene túllépnünk.

Hiszen a diák nem tehet róla, mekkora a fizetésünk, neki itt és most kell elsajátítania az ismereteket, megtanulnia azok egymáshoz illesztését, használatát nem csak abban a kontextusban, ahogy az órán elhangzott. Ezek a diákok építik majd tovább világunkat. Ha most nem kapják meg a megfelelő alapokat, nem tanulják meg, hogyan alkalmazzák a tudásukat, az nekünk is hátrányt fog jelenteni.

Nemrég olvastam egy könyvet, melyben a fiatalokat egy reményvesztett, kilátástalan nemzedéknek festi a szerző, aki egyébként szintén 35 év alatti, fiatal férfi. A világ körülöttünk valóban nem rózsás, nehéz tanácsot adni egy mai diáknak, milyen pályát válasszon (akár szülőként, akár tanárként), de ha megadjuk nekik azt a készséget, képességet, hogy merjenek próbálkozni, és ne torpanjanak meg rögtön az első akadálynál, biztos, hogy jó útravalót kapnak tőlünk.

És valóban; Mi se torpanjunk meg a napi akadályok előtt. Merjünk újítani, apró, kis feladatokat belopni a napi "rutinba", amely lehetőséget adhat a diákoknak esetleg addig szunnyadó képességeik kibontakoztatására, egy motiváltabb munkára, ugyankor mi is nagyobb kedvvel induljunk munkába, kíváncsian várva, milyen új, érdekes látószögből mutatják meg diákjaink aznap a világot. Így válhatunk egymást motiváló, egymással jól együttműködő "munkatársakká", a szó legpozitívabb értelmében.

Ez a "kompetencia-virág" nekem nagyon tetszik, ezt ideillesztem:

Azt hiszem, nem csak az e-learningre vonatkozik, vonatkoztatható mindennapjainkra, és nem csak a tanításra, hanem az élet apró-cseprő dolgaira is.

Azt hiszem kicsit később még visszamegyek a TeNeGenre olvasgatni, esetleg valamilyen apró feladatot elvégezni, de mindenképpen a kezembe veszek egy jó kis könyvet is, mert az igazi olvasás élményét mégis egy kemény könyvborító tapintásának és a papír szagának együttese adja meg egy kényelmes fotelban, nem pedig a monitor nézegetése.