Ma tovább olvasgattam a tananyagot, és ezek a fejlesztendő kompetenciák megállítottak.
Azzal egyetértek, hogy ezek mind olyan alkotóelemei, lépcsőfokai a tanulás folyamatának, melyeket szem előtt kell(ene) tartani, de azt hiszem a mai oktatási struktúrában ez igen nehéz. Sokat bírkózunk azzal, hogy az éves tananyagot belepréseljük valahogy a megadott időkeretbe, ráadásul még a nebulók fejében is megmaradjon, az eredményük is elfogadható legyen mind számukra, mind számunkra. Arra viszont már nem jut idő / energia (?), hogy lehetőséget adjunk az órán is a kísérletezés vagy a felfedezés örömére, mert szorít az idő! Kár, mert ha néha mégis időt lopok egy ilyen kísérletre, valóban több marad meg a fejekben, mert "saját" szerzemény az információ.
Nemrég olvastam Gerlóczy Márton első regényét, az "Igazolt hiányzás"-t. Életrajzi elemeket tartalmaz a fiatal író könyve, amelyből egy olyan diák képe tárul elénk, aki nyitott az információkra, de nem tud beilleszkedni a jelen oktatási rendszerbe. Mindenhol lóg, nem tanul, mással foglalkozik, bosszantja tanárait. Ugye, mennyi ilyen diák van? Lehet, hogy számukra megváltás lenne egy olyan oktatási rendszer, mely figyelembe veszi a kompetencia virág sok-sok szirmát? Vagy egy olyan keretrendszer, mint ez a távoktatás, ahol maga gyűjtheti össze a tudnivalókat, maga gazdálkodik az idejével bizonyos határokon belül, és estleg partnernek, szellemi partnernek tartják? Érdemes elolvasni a könyvet, és elgondolkodni ezen.
A másik kérdés, ami megmozgatta a fantáziámat, a Bessenyei-cikk. Már több, mint 10 éve felvetette annak szükségességét, hogy a tanárképzésben kapjon hangsúlyt egy modern tanítási mód, ismerjék és tudják kezelmi a moderninformatika nyújtotta eszközöket.
Sajnos, azt látom, hogy a tanárképzés nemhogy előrefelé, hanem visszafelé fejlődik. Cáfoljon meg, aki akarja, de tapasztalatból beszélek. Minden évben jelentkezik nálam 2-3 egyetemi hallgató tanítási gyakorlatra. Van bennük némi kreativitás, de nem mindegyikben. A modern eszközök pedig kimerülnek az "internetről leszedem a szöveget" momentumban, és nem is tanulnak mást. Ráadsásul még mindig azt tanulják, hogy a diák motovált, szorgalmas. HÁT...
2009. október 27., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia Era!
VálaszTörlésKöszi a látogatást, bejelöltelek én is téged, rendszeres olvasód lettem :)
Igen, mi is érezzük a tanárképzés hiányosságait, a tanulók alulmotiváltságát...(lehetne még folytatni), de én mindig azt vallottam, hogy ezzel a helyzettel kell nekünk kezdeni valamit, itt kell talpon maradnunk mint tanár, és azt gondolom, hogy akik itt vagyunk több-kevesebb sikerrel, de próbálkozunk, és ez mozdítja előre a pedagógiát.
Szia Erika!
VálaszTörlésGratulálok a blogodhoz! Nagyon ügyes vagy!
Kinga