feladatok, feladatok

Ma reggel, friss aggyal leültem, hogy megírjam első beadandó házi feladatomat. Stréber módon újragondoltam a kérdéseket, és nem a már említett Ctrl-kombinációkkal készítettem el a munkámat. Tulajdonképpen élvezem, hogy folyamatosan tornázik az agyam.

Ajjajjaj! Ez a rászokás, a függőség első jele. :( Nem vagyok különb a diákoknál! :)

A házi feladat beadása után megint belátogattam a kurzusprofilban lévő blogomba, ahol is jegyezgettem egy kicsit a feladatokkal kapccsolatban. Azt hiszem kicsit lassítani fogok a tempómon, mert eléggé előre szaladtam az olvasásban, és bizonyos oldalakon még csak most jönnek elő a gyakorlatok. Szóval, lassabban fogok olvasni, nehogy valami kimaradjon. Erre jó megoldás lesz az őszi szünet vége is, mert akkor kevesebb időm lesz netezni.

Ma azon a kérdésen töprengtem el, hogy levédeném-e, akár csak részben, az internetre felkerülő feladataimat, mint saját szellemi termék.

Soha nem voltam egy irigy típus, szívesen segítettem mindig annak, aki megkért rá. A saját feladataimat most is szívesen adom át kollégámnak, ha éppen megtetszik neki, szüksége van rá. Attól nem lesz kisebb a tudásom, nem leszek kevesebb.

Időnként szívesen bóklászok a neten, feladatgyűjtögetés céljából. Ha találok egy számomra használhatót, lementem, és az ötletből én is készítek hasonlót néha. Gyakran van úgy, hogy a régi feladatainkat elunjuk, szívesen újítanánk, de éppen nincs energiánk rá. Ilyenkor jön jól ez a segítség.

Ha a kurzusnak vége lesz, nyáronvalószínűleg elkészítek jónéhány feladatot, amit szívesen osztok majd meg kollégáimmal, diákokkal (ismeretlenül is).

A neten keresztüli tanárkeresést jó ötletnek tartom, ezt is ugyanabban a leckében olvastam. Ez megkönnyíti a tanárt keresők dolgát, főleg, hogy a tanulóik által kapott értékelés is olvasható. Ez persze arra is készteti a tanárt, hogy jobb legyen, hiszen a választáskor a tanítás minősége is szempontként szerepelhet, nem csak az ár.