Kérdések

Ma meghallgattam és megnéztem a Mahara-videók utolsó két epizódját, és elvégeztem az utolsó simításokat az e-portfóliomon.
Büszkén jelentem, hogy az eddigi ismereteim alapján késszé varázsoltam - abraka*mahara!
A link, melyen elérhető:

http://mahara.prompt.hu/user/view.php?id=13

Ezek után kicsit fórumoztam az Agórán, ahol a számítógépes játékokról fejtettem ki véleményemet. Olvastam tanulmányokat a témában még december elején, igyekeztem azokra is hivatkozni a hozzászólásomban, de őszintén be kell vallanom, hogy nem vagyok nagy híve annak, hogy a diákokat még bíztassuk is arra, hogy játsszanak a gépen.

Utána a modul különböző oldalain néztem meg a kérdőíveket, felméréseket, és ahol nem töltöttem ki, ott megtettem ezt, ahol pedig két kitöltést kér (előzetes, majd értékelő), ott másodszor is kitöltöttem.

Eközben fedeztem fel, hogy az e-portfólió mellett van még egy kötelező feladat; egy két tanórára terjedő óravázlat elkészítése. Ezzel nem is lenne baj, ha szaktárgyi óravázlatot várna a képzés, de sajnos a téma a diákok által játszott számítógépes játékok bemutatása. Nem hiszem, hogy ez túl fényes ötlet. A diákok így is állandóan játszanak, közben megy az MSNen is a beszélgetés. Lehet, hogy ezek a játékok bizonyos készségeiket fejlesztik, nem kétlem, nálam okosabbak mutatták ki, de ennek nem szánnék nemhogy kettő, de egy tanórát sem. Ha őszinte akarok lenni, még osztályfőnöki órát sem.

Az a tapasztalatom ugyanis, hogy a diákok figyelmét csak akkor lehet lekötni, ha munkáról van szó. Ha a tananyagról beszélek, magukhoz mérten igyekeznek figyelmüket a mondanivalómnak szentelni, bekapcsolódni a munkába, együttműködni velem és társaikkal. Ha viszont "csak úgy" kezdődik egy beszélgetés - legyen az az óra elején egy rövid érdeklődés, hogy vannak, vagy egy osztályfőnöki óra -, nem tekintik "fontosnak", mert nem ad információt. Agyuk gyors információfeldogozásra van programozva (hurrá! NETGENERÁCIÓ), ez viszont csak lassú lavírozás a gondolatok között. Inkább elkezdik a maguk kis beszélgetéseit vagy velem, vagy éppen beszélő társukkal párhuzamosan. Így már megvan az a kihívás, hogy a "hangzavarból" kihámozzák a nekik érdekes információt.

Ha tehát órára igyekeznék bevinni a számítógépes játékok témáját, hasonló várna rám. Vagy ami még rosszabb; egymás szavába vágva, vagy egyszerre próbálnák mondani a magukét, nem meghallgatva a másik mondandóját. Sajnos, nem csak a fiatalokra jellemző ez a mentalitás, kortársaim között is gyakran tapasztalom, hogy képtelenek meghallgatni egymás véleményét, mindenki csak a saját gondolatait, elképzeléseit tartja egyedül mértékadónak. Mit várunk hát a gyermekeinktől? Sokszor otthon sem kapják meg a figyelmet, amire várnak, így azt gondolják, mondani kell, nem érdekel, figyelnek rám vagy sem, legfeljebb én sem figyelek másra. Szomorú, de egyre inkább így van. Akkor lepődnek meg, ha rákérdezünk valamire, és látják a szemünkben, bennünket tényleg érdekel, amit mondanak, és még figyelünk is a válaszukra.

Egy számítógépes játék bemutatása - főleg két órán keresztül - azonban nem köti le a figyelmüket, ebben nem hiszek.