Számítógépes játékok helye avagy A játék az óravázlatban

Egy olyan feladattal találtam szemben magamat a TC02 modulban, ami igencsak megakasztott. Mondhatni, igen erős ellenállást váltott ki bennem, mert igencsak nem értek egyet a dologgal.
Ez a valami pedig egy olyan óravázlat elkészítése, méghozzá két órát felölelően, melynek célja a diákok számítógépes játékokkal kapcsolatos élményeinek feldolgozása; mit játszanak, milyen játékok ezek, mire jók, mire nem jók.
Miért is szánjunk erre időt? Ha egy szűkre szabott órakeretben, ahol alig-alig vagyunk képesek befejezni az évi penzumot, még ilyen "felesleges" dolgokra is szánunk időt, esetleg a feletteseink szembesítenek minket azzal a ténnyel, hogy "nem dolgozunk"! Mert milyen is egy diák? Ha valamelyik órán lazaságot tapasztal, azt igyekszik az őt tanító többi kollégának is tudomására hozni, abban a csalfa reményben, hogy ott is lazább órát ér el. Ezzel - akaratukon kívül - ügyesen bemártják az adott tanárt. Nos, elképzelem, amint én az olasz órámat ilyesmire használom - - szerintem rögtön elterjedne, hogy S. tanárnő olaszon magyarul beszélget a számítógépes játékokról. A következő hír már az lenne, hogy nem csak beszél róluk, de játszani is lehet az órákon, ha nem is gépen, de mobilon. Háát, köszönöm. Kényes vagyok arra, mit mondanak rólam!
Más. A diákok nem képesek egymást meghallgatni. Sokszor az is nehezen megy nekik, hog a tanári magyarázatra figyeljenek, nemhogy a társukra. Ha egy osztálytárs beszél, már kezdődik is a susmus! Hú, de jól lehet így bármiről "beszélgetni"!!!
István a fórumon tett egy kísérletet arra, hogy meggyőzzön, ez azért fontos, nehogy lemaradjunk az oktatással. Meghallgattam az érvét, ezt a jólneveltségem megköveteli, elfogadom, hogy ő így gondolja, de! És itt jön az a "de", ami abból fakad, hogy én középiskolában tanítok, ahol - mint az az előző modulban kitöltött diákkérdőívekből kiderül - a diákoknak igenis elsődleges forrás a tanár szava. Sokan egyáltalán ki sem nyitják a könyvet (SAJNOS). Ha a tanulás színterét félreértelmezett, eltúlzott modernitás miatt áttesszük a számítógépes játékok világába, már egyáltalán nem tekintik tanulásnak. Mondhatnánk erre, jó, ezt akartuk elérni, hogy játszva tanulják meg az anyagot. A bökkenő ott van, hogy a gyerek, főleg a kamasz pedig olyan fura bogár, hogy csak akkor fog játszani valamivel, ha az érdekli. Kérdem én, lövöldözős környezetben hogyan is tanítsak idegen nyelvet?! Szerepjáték Mussolini korában? Hagyjuk az álmodozást, és a fellengzős túlzásokat! Majd ha minden iskola minden termében lesz széles sávú internet, interaktív tábla, tanári gép, projektor, és minden diák a saját laptopjával jön, plusz a játékok rendelkezésre állnak, és minden ingyen, na akkor beszélhetünk erről. Addig pedig senki ne kényszerítsen arra, hogy olyan módon tanítsak, ami idegen tőlem. Már csak azért sem, mert onnan kezdve nem lennék hiteles, akkor pedig mit sem ér a munkám. A diák érzi, ha valaki megjátsza magát, nem is fogadja el, megkérdőjelezi a szavát!
Mi legyen hát a feladattal?!
Úgy döntöttem, annyit megteszek, hogy azoknak a diákjaimnak, akik játszanak, és hajlandók segíteni, nyomtatott formában osztályfőnöki órán a kezébe adtam a kérdőívet. Ráírattam, milyen játékkal játszanak. Itthon elemeztem a kérdőíveket.
A diákok a következő játékokkal játszanak:
World of Warcraft (4 fő), Call of Duty 2 (7 fő), Grand Theft Auto San Andreas (1 fő), LOST (1 fő), F.E.A.R. (1 fő), The Witcher (1 fő).
A WoW szerepjáték, MMORPG, ahogy valaki jelölte, a CoD "lövöldözős" (hurrá!!!), vagy FPS, a GTASA "real play típus - valóságszimuláció (munka, család stb - írta a fiú), melyben másokkal együttműködik, a LOST kalandjáték, stratégiai játék, The Witcher egy RPG(?), a F.E.A.R. nem tudom, mi. Csupa varázsszó, amiket nem értek - bár kérdés, érdekel-e egyáltalán?
Azt tapasztaltam nagyjából, amire számítottam, és amit nem is vonok kétségbe. A diákok szerint ezek a játékok 4,46 aránnyal "Tanítanak arra, hogyan szürjünk le tanulságot a hibás lépésekből." valamint 4,375 pontot kapott a "Segíti a csoportmunkát és a tudásmegosztást." megállapítás. A kérdőív első olvasásakor felmerült bennem, biztos értik-e a megfogalmazásokat. Az egyik szempontnál "Fejleszti a finommotorikus képességeket." csak 2,46, míg az "Innovatív lépésekre sarkall." csak 1,4 pontot kapott. Ezek magarázata az, hogy sokszor nem pontozták, mert nem értették a megfogalmazást.
Érdekes módon a WoW-ot játszók adták a legalacsonyabb pontokat, de a két kiugró ponttal rendelkező szempont itt is magas pontszámot kapott.
Arra a szóbeli kérdésemre, szerintük lehet-e tanulni a játékkal, azt mondták, inkább csak készségeket. Valaki azt mondta, a tanulást úgy motiválhatja, ha például a szülő addig nem engedi játszani a gyermekét, amíg az nem tanult. Azt nem hiszik, hogy ilyen módon iskolai tanulást lehet szervezni, de még a technikai lehetőségét sem látják - informatika tagozatos osztály lévén tisztában vannak a rendelkezésre álló eszközökkel. Azt jónak tartották, hogy megkérdeztem őket a játékról, de azt már nem hiszik, hogy nekem is feltétlenül játszanom kellene - hacsak nem saját kedvemre. Az érdeklődés esik nekik jól, hogy ezek a beszélgetések is a kapcsolatfelvételnek, az egymás megismerésének egyik formája.
Ami viszont tipikus volt ismét - amíg valaki beszélt, szinte csak én figyeltem rá - hiába, szünet utáni első nap 7. órája! Bár szerintem legalább azért figyelhettek volna, mert olyan témáról volt szó, mely az ő világukat érinti, ők élnek ebben a virtuális környezetben. Ha ők nem hallgatják meg egymást - pedig a játékok állítólag fejlesztik a társas készségeket, segít mások ötleteit figyelembe venni -, nos, akkor nincs értelme ennél több időt iskolai órák keretében rászánni. Majd egy osztálykiránduláson, kis csoportban, ha alkalom adódik rá.
Addig pihenjen csak a téma!