Miután sebbel-lobbal befejeztem (legalábbis saját véleményem szerint) a TC02 modult, január 8-án éjfélkor elutaztam síelni egy hétre. Iskolánk egyik tanára szervezte az utat, de a résztvevők öszetétele igencsak vegyes volt. Egy meglehetősen összeszokott alapcsapatról van szó, akikhez mindig csatlakoznak új tagok is.
Én a párommal most voltam hatodik alkalommal Paganellán, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, főleg így január 2.-3. hetében, amikor az olaszok éppen dolgoznak (már - még). Ilyenkor kevesen vannak a pályákon, kényelmesen lehet siklani a minden este szépen rendbetett havon.
Idén az időjárás kevésbé volt kegyes hozzánk, mert az utolsó nap kivételével hol ködben, hol felhőben síeltünk, kevés napfényt láttunk, de a kedvünket ez sem vehette el. Nem akármilyen síterep ez; az amerikai válogatott is itt edz két európai síterepen rendezett világverseny között. Idén is láttuk őket háromszor is beszállni a felvonókba. Ilyenkor persze a fekete pálya zárva van, bár ez engem nem zavar.
Jó volt érezni idén is, hogy ismét fejlődött egy kicsit a sítudásom; na nem a stílusom, mert az bizonyára borzalmas - nem tudok szépen, szabályosan síelni -, hanem a kitartásom, a tempóm lett jobb, és ismét elmondhatom magamról, hogy biztonságosabban is síelek, mint tavaly.
Őszinte leszek, nem volt túl sok kedvem hazatérni Pécsre, mert ott is már szinte otthon érzem magamat. Persze győzött a kötelességtudat, és most ismét itt vagyok! Ma délután felléptem a Tenegenre is, és megkezdtem a TC03 modult.
Nos, igen; rögtön egy hét késésben vagyok, amit ezen a héten nem lesz egyszerű behozni, mert holnap kezdődnek a félévi konferenciák, a bizonyítványírás, az osztályom statisztikáinak elkészítése, csupa rám váró feladat!
Sebaj, fejest ugrottam az olvasásba. Szerencsére az első egy-két olvasmány nem feküdte meg a gyomromat. A szövegfájlok formai követelményeit érdekes volt elolvasni. Nap mint nap szerkesztek feladatlapokat a diákoknak, igyekszem is a felsorolt szempontokat szem előtt tartani, bár soha nem olvastam róla leírást; ez amolyan ösztönös érzés, hogyan szerkesszem meg a szöveget, azt hiszem a szépérzékem diktálja. Még soha nem panaszkodtak olvashatatlanságra, kuszaságra. Olyan megjegyzést már kaptam, hogy "Tanárnő, nincs ez a két betű felcserélve esetleg?" Igen, ez a szövegszerkesztésnél egy olyan szempont, mely nem szerepelt a listán, pedig szerintem ez is fontos. Főleg akkor, ha a szöveg idegen nyelvű és nyelvtanulás/tanítás célját szolgálja. Ilyenkor gyorsan elnézést kérek, a diákok pedig jót mosolyognak, mert végre ők is rajtacsípték valamin a tanárnőt. Nincs is ebből soha problémánk. Ha elfogadjuk és beismerjük a saját hibánkat, akkor a diák is természetesnek veszi a mi emberi mivoltunkat, nem kezd el "kekeckedni" velünk.
Milyen eszközöket használok szívesen a szövegek elkészítésekor?
Nos, iskolai, kinyomtatásra szánt szövegek esetében általában kivétel nélkül fekete színt használok, de a kiemeléseket így is meg tudom oldani. Erre vagy dőlt vagy félkövér betűtípust használok. Ha több szintű megkülönböztetésre van szükségem, egy adott szövegen belül használom mindkettőt is. A címekhez általában a kis kapitális betűformátumot szeretem alkalmazni, mert az olyan nemes, elegáns számomra. A címet méretében is megkülönböztetem.
A betűtípusok közül leggyakrabban a Times New Romant használom, mint mindenki. Időnként azonban már unom ezt a típust, ilyenkor frissítésként Book Antiqua, Arial Black, Comic Sans MS vagy Georgia betűtípust használok. Többféle betűtípust használok egy dokumentumon belül, amikor azt a feladat megkívánja. Például egy olyan feladatlap esetében, ahol különböző emberek szólalnak meg, és ezekhez a szövegekhez kapcsolódik a feladat, könnyebben különítik el a diákok egymástól a szövegegységeket, mint azonos betűtípussal írva.
Ha olyan szöveget adok a kezükbe, mely esetleg egy levél vagy valamilyen személyesebbnek tűnő szöveg, ritkán olyan betűtípust választok, amely kézírásra hasonlít. Itt viszont figyelek a betűméretre, mert ezek a betűtípusok kicsit nehezebben olvashatók az általában használt 12 pontos betűméretben.
Tovább olvasgattam a leckéket, és a képekről, azok méretezéséről, beszerezhetőségéről, típusairól frissítettem fel ismereteimet, és szereztem be újakat. A feladatokat nem végeztem el, ezeket az ismereteket már korábban itthoni "bűvészkedéseim" során elsajátítottam bizonyos fokon. Aztán eljutottam a képszerkesztéshez, a GIMPhez. Ezt le kellene tölteni. Holnap majd beszerzem az információt, honnan töltsem le, aztán jöhet a munka. Itthon is van a gépen valamilyen szerkesztő, és egyszerű trükköket én is csináltam már, de majd kipróbálom a GIMPet.
Holnap pedig megnézem a tanmenetemet, hogy március végére, április elejére hova jutok el nagyjából, milyen anyagok várnak rám akkor. Aztán kitalálom, mi legyen az az anyagrész, amelyből elkészítem azt a bizonyos feladatot, megkezdem a tananyagelemek feltöltését is.
Csak kicsit irigykedek:)
VálaszTörlés