Kérdések

Ma meghallgattam és megnéztem a Mahara-videók utolsó két epizódját, és elvégeztem az utolsó simításokat az e-portfóliomon.
Büszkén jelentem, hogy az eddigi ismereteim alapján késszé varázsoltam - abraka*mahara!
A link, melyen elérhető:

http://mahara.prompt.hu/user/view.php?id=13

Ezek után kicsit fórumoztam az Agórán, ahol a számítógépes játékokról fejtettem ki véleményemet. Olvastam tanulmányokat a témában még december elején, igyekeztem azokra is hivatkozni a hozzászólásomban, de őszintén be kell vallanom, hogy nem vagyok nagy híve annak, hogy a diákokat még bíztassuk is arra, hogy játsszanak a gépen.

Utána a modul különböző oldalain néztem meg a kérdőíveket, felméréseket, és ahol nem töltöttem ki, ott megtettem ezt, ahol pedig két kitöltést kér (előzetes, majd értékelő), ott másodszor is kitöltöttem.

Eközben fedeztem fel, hogy az e-portfólió mellett van még egy kötelező feladat; egy két tanórára terjedő óravázlat elkészítése. Ezzel nem is lenne baj, ha szaktárgyi óravázlatot várna a képzés, de sajnos a téma a diákok által játszott számítógépes játékok bemutatása. Nem hiszem, hogy ez túl fényes ötlet. A diákok így is állandóan játszanak, közben megy az MSNen is a beszélgetés. Lehet, hogy ezek a játékok bizonyos készségeiket fejlesztik, nem kétlem, nálam okosabbak mutatták ki, de ennek nem szánnék nemhogy kettő, de egy tanórát sem. Ha őszinte akarok lenni, még osztályfőnöki órát sem.

Az a tapasztalatom ugyanis, hogy a diákok figyelmét csak akkor lehet lekötni, ha munkáról van szó. Ha a tananyagról beszélek, magukhoz mérten igyekeznek figyelmüket a mondanivalómnak szentelni, bekapcsolódni a munkába, együttműködni velem és társaikkal. Ha viszont "csak úgy" kezdődik egy beszélgetés - legyen az az óra elején egy rövid érdeklődés, hogy vannak, vagy egy osztályfőnöki óra -, nem tekintik "fontosnak", mert nem ad információt. Agyuk gyors információfeldogozásra van programozva (hurrá! NETGENERÁCIÓ), ez viszont csak lassú lavírozás a gondolatok között. Inkább elkezdik a maguk kis beszélgetéseit vagy velem, vagy éppen beszélő társukkal párhuzamosan. Így már megvan az a kihívás, hogy a "hangzavarból" kihámozzák a nekik érdekes információt.

Ha tehát órára igyekeznék bevinni a számítógépes játékok témáját, hasonló várna rám. Vagy ami még rosszabb; egymás szavába vágva, vagy egyszerre próbálnák mondani a magukét, nem meghallgatva a másik mondandóját. Sajnos, nem csak a fiatalokra jellemző ez a mentalitás, kortársaim között is gyakran tapasztalom, hogy képtelenek meghallgatni egymás véleményét, mindenki csak a saját gondolatait, elképzeléseit tartja egyedül mértékadónak. Mit várunk hát a gyermekeinktől? Sokszor otthon sem kapják meg a figyelmet, amire várnak, így azt gondolják, mondani kell, nem érdekel, figyelnek rám vagy sem, legfeljebb én sem figyelek másra. Szomorú, de egyre inkább így van. Akkor lepődnek meg, ha rákérdezünk valamire, és látják a szemünkben, bennünket tényleg érdekel, amit mondanak, és még figyelünk is a válaszukra.

Egy számítógépes játék bemutatása - főleg két órán keresztül - azonban nem köti le a figyelmüket, ebben nem hiszek.

Ismét a hálón

Ma hosszú kihagyás után visszatértem a Tenegen berkeibe.

Jól esett a kikapcsolódás, bár tennivalóm volt elég. A karácsonyi készülődés nálam mindig komoly haditervet igényel, mert a beszerzendő ajándékok mellett mindig vannak apróbb kereatív ajándékaim is, amelyek elkészítése időt igényel. Nem beszélve a több doboz aprósütiről, melyek különböző családtagjaink karácsonyfái alatt landolnak évről-évre. És persze az osztályom feneketlen gyomrában. Azt hiszem, minden közeli ismerősömet végtelenül elrontottam ezzel a süti-ajándékozós szokásommal. Nem is tudom, mi lenne, ha egyszer elfelejteném?!

A karácsonyfa illatától körbelengve, ma leültem, hogy elmélyedjek végre a Mahara titkos kamráiban. Miután megnéztem Robi videójának első felét, szépen lassan feltöltögettem adataimat, megformáltam a profiloldalt. Nem is nagy ördöngösség! Holnap majd folytatom a megmaradt videókkal, meglátom, milyen feladat vár még rám.

A Tenegen oldalán pedig Marika új képzési áttekintésére bukkantam, ami jól mutatja, milyen sok kihívás vár ránk az új esztendőben. Kicsit megrémített a feladat, de bízom a minket körülvevő segítőkben, és abban, hogy egymást is tudjuk segíteni, motiválni. Egy-egy apró ötlet a társaktól mindenkit a jó irányba repíthet, mint egy varázsszőnyeg.

Kívánok hát a 2010. évre mindenkinek egy olyan varázsszőnyeget, mely elrepíti őt a jó irányba, és nem csak a Tenegen keretein belül, hanem élete legszemélyesebb részeit illetően is. Úgy hiszem, hogy a mai világban nagy szükségünk van a pozitív erőkre. Kívánom, hogy mindannyian találjunk rá azokra a forrásokra, melyek feltöltik lelkünket ezekkel az erőkkel, amikor hiányoznak belőlünk!

Halvány fény a ködben

Az elmúlt napok a háttérben folytatott apró munkák jegyében teltek. Ez a bizonyos e-potfólió okoz némi fejtörést, de azt hiszem, a hét végén a végére járok a dolognak. Felfedeztem már a videótárban Robi segítségét, és abban reménykedem, hogy kezdeti alakítgatásaim és a videó alapján eszközölt simítások következtében már "csak" fel kell majd töltenem tartalommal a portfóliót. És ha jól vettem ki az információ gombolyagból, én döntöm el, mi fontos számomra, mi legyen benne. Az a jó, hogy nincs jó megoldás és rossz megoldás, csak pillanatnyi személyes megoldás. Ami azért bíztató...
A portfólió témakörben egyébként próbálkoztam némi fórumos élet létrehozásával is, de sajnos, egyelőre kevés sikerrel. Még kevesen vagyunk az új modulban, de azért annak örülök, hogy néhányan már hozzászóltak az általam indított "vitákhoz".
A közös lexikonba is beillesztettem néhány új kifejezést, most én "vezetem" a beillesztett elemek listáját! :)
Az e-portfóliók témakörre rákerestem az interneten is, ahol találtam olyan oldalt, amit meg is néztem.
A talált mintákat megnéztem, és az adott témához kapcsolódó fórumba írtam is róluk. Úgy gondoltam, ide is beillesztem, amit találtam:

http://moodle.kodolanyi.hu/file.php/1/segedletek/portfolio_hasznalat.pdf
http://moodle.kodolanyi.hu/mod/resource/view.php?id=6817

Az itt látható linkeket a Kodolányi János Főiskola moodle-rendszerében találtam. Arra ad felvilágosítást a hallgatóknak, hogy az intézmény moddle-rendszerén belül hogyan használhatják az e-portfóliót, mire alkalmas, mit kell tárolni benne. A regisztrálás utáni első lépésként ez a dokumentum is egy kezdő/felmérő teszt kitöltését javasolja. Szintén fontosnak tartja a tanulási napló vezetését, és a dokumentumok (fájlok, értékelések stb.) tárolását a későbbi felhasználhatóság szempontjából is vizsgálja.


http://www.e-portfolio.it/

Tekintettel arra, hogy olasz szakos vagyok, kíváncsiságból megnéztem a yahoo.it-en, mit találok e-portfólió témakörben az olaszoknál.
Ez volt az első oldal, amit megnéztem. Ez egy portfólió-alkalmazás, mint a Tenegen által ajánlott Mahara. Nem regisztráltam, így nem tudtam kipróbálni, de ami nagyon tetszett a nyitóoldalon, az lent található: három kategóriába sorolja a felhasználókat:
1. Diákok, szakemberek, dolgozók
2.Tanárok, képzést vezetők, tutorok
3.Cégek, iskolák, egyetemek
Mindhárom csoport tagjainak felsorolja, milyen szempontból lehet hasznos számukra az e-portfólió.

Így tehát azt is láttam, hogy létezik az e-portfólió az olaszoknál is, megnyugodtam, ők sincsenek elmaradva az e-világtól. :)

Aztán rájöttem arra is, hogy ez a modul tulajdonképpen kevésbé zűrös lehet, mint eredetileg gondoltam, mert sok olyan ismeret vagy készség birtokában vagyok már az előző blogban tanusított buzgalmamnak (és nem kevésbé kíváncsiságomnak) köszönhetően, melyeket itt kellene kipróbálni.

Vezetem a blogot (tanulási naplót) szinte az első pillanattól kezdve. Tudom, mi mindent lehet/ne vele kezdeni, nagyon praktikusnak tartom saját használatra. Azt viszont nehezen tudom elképzelni, hogy azok a diákok, akik tanulni is nehezen ülnek le - és jó, ha megírják legalább a házi feladatot -, majd tanulási naplót vezetnek a kedvemért, főleg, hogy a naplóírást olyan rózsaszín lányos dolognak tartják. Más kérdés, hogy a róluk, nekik íródó blogomat örömmel olvassák - persze olvasni nem "ciki"!

A közösségi oldalak témakör sem jelent teljesen ismeretlen vidéket az internet világában számomra, mert az osztályomnak létrehoztam egy zárt közösségi oldalt, ahol csak mi vagyunk "egymás közt". Ezen a fórumon hagyom őket a maguk stílusában beszélni, és örömmel veszik, ha belépek, igyekeznek bevonni a beszélgetésükbe, és jól szórakoznak, ha látják, hogy nehezen követem, ha párhuzamosan hárman beszélgetnek velem más-más témáról. Meg is jegyezték, látszik, hogy nem szoktam MSN-ezni, mert akkor könnyen menne a dolog. Neki ez már "alap"! Az oldalt igyekeztem úgy kialakítani, hogy neki tetsző legyen; képeket, videókat tudnak feltenni, megosztani egymással, van csevegőszoba, fórumok. Igyekeztem azért olyan funkciókat is adni az oldalnak, amik hasznosak; van közlemény, rendezvények ajánlása, és időnként felkerül az oldalra olasz plusz feladat is, aminek megoldása nem kötelező, de segítségével pontok gyűjthetők, majd beválthatók. Megadom a lehetőséget arra, hogy a feladatot a közösségi oldalon megbeszéljék, vagy bármilyen más segítséget igénybe vegyenek. Sőt, azt ígértem, ha éppen "online" :) vagyok, egy feladathoz egy segítséget én is adok. De csakis online! Majd meglátom, mennyire válik be, de adtam már így pontot.

A közösségi oldalra másfelől is igény merült fel, egy belső iskolai nyelvi módszertanos oldal és egy városi szintű olasz nyelvtanárok részére készülő módszertanos oldal formájában. Ha időm engedi, létrehozom majd őket, bízom benne, hogy sokan tudunk majd ötleteket meríteni belőlük.

Gondolkodom egyébként egy diákok számára, akár az iskolai honlapon keresztül elérhető olaszos közösségi felületen is, hiszen többen vannak, akik időnként szívesen végeznének plusz feladatot is, akár mert érdekli őket, akár, hogy jobban megértésk az anyagot. Neki jól jönne egy ilyen oldal.

Apró lépésekben

Tegnap délután egy szakmai találkozón voltam olaszos kolléganők társaságában, amelyet rendszeresen meg fogunk ejteni, hogy módszertani fogásainkat megosszuk egymással. Amikor az internet és egyáltalán a számítógép nyelvtanításba való bevonását említettem, és néhány gyakorlati ötletemet is gyorsan vázoltam, jelezték, ez őket is érdekelné. Meg persze engem is az, amit ők csinálnak. Ki milyen anyagokat használ, hogy dolgozza fel... Igen ám, de hogy cseréljünk anyagokat, információt?! Örömmel - és nem kevés büszkeséggel frissen szerzett tudásomra - felajánlottam, hogy készítek egy közösségi oldalt, ami ennek teret adhat.
Utána hazatérve pihenésként az osztályom számára készített közösségi oldalra léptem fel. Nagyon örültem, hogy ez a kezdeményezésem így bejött. Szinte mindenki tag már, hol többen, hol kevesebben ott beszélgetnek - bár ez inkább csak szórakozás, a nap közben felgyülemlett feszültségek levezetése. Érdekes, hogy én sem zavarom őket az oldalon, engem is bevonnak a beszélgetéseikbe. És ugratnak, hogy lassan reagálok; hiába, én nem MSNen nevelkedtem! :(
A mai délutánomat viszont a tanulásnak szenteltem. Olvasgattam különféle cikkeket a Tenegen anyagai között, amelyekben viszont nagyon zavar, hogy folyton folyvást a vállalati rendszerbe ütközöm. Biztos vagyok benne, hogy a hálózati tanulás és az e-portfólió nagyon fontos szerepet tölthet be egy vállalat életében, de ez nekem nagyon idegen világ. Azért próbálom felfogni, mi is az az e-portfólió, mi a tudástérkép, és más új fogalmak. Hogy ezt a gyakorlatba átültessem, a tanítva tanulás gondolatának jegyében néhány kifejezéshez szócikket illesztettem a lexikonba. Remélem, valaki hasznát veszi majd!
Bekukkantottam különböző e-portfóliós oldalakra, ahol fórumozni kellene, de sajnos nem láttam még semmi nyomát életnek, így volt, ahol vettem a bátorságot, és elindítottam egy vitát.
Beillesztettem például két linket az e-portfóliókkal kapcsolatban, amiket a neten találtam, és rövid leírást mellékeltem hozzájuk. Az érdekessége az egyik linknek, hogy olasz, mert a szakomnak megfelelően keresetem linket. Sajnos, más nyelven nem értek annyira, hogy értékelhető információt szerezzek ilyen témában!
Aztán beleolvastam két blogba is, olyanokéba, akiknek a gondolatai inspirálóak számomra. Soraikból kitűnik, hogy így, az ünnepek közeledtével ők is egyre fáradtabbak, és utolsó erejükkel próbálják még felfogni, ami körülöttük történik az iskolában, a tanfolyamon.
Kívánom nekik is, mint mindenki másnak, hogy az ünnepi készülődésre tudjunk időt szakítani, mert az fogja megadni számunkra azt a lelki pluszt, ami továbblendíthet ezen a fáradtságon.
Amúgy pedig vasárnap érkezik a Mikulás, akinek még be kell segítenem, mert az osztályomnak csokis sütit akar küldeni a jó öreg!

Ezt a képsort pedig kedvcsinálóként küldöm mindenkinek, aki szereti a havat, és hiányzik a hangulata - hiszen:
"Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el, kedves Télapó..."

http://www.slideshare.net/prakit/winter-mood-beautiful-winter-with-beautiful-music-in-a-bleak-midwinter-by-sarah-mclachlan

Új modul, új kérdések, új félelmek

Az első modul sikeres befejezése után tegnap elhatároztam, belekóstolok az új modulba. Első ránézésre vissza is riadtam, mert nem találtam olyan vezető szálat, mint az előzőben.
Elsőként kitöltöttem egy tesztet, kiderült, csak hiányosságom van, elég halvány fogalmaim vannak dolgokról. Aztán később kicsit már belemerülve a munkába, rá kellett jönnöm, hogy még a letöltés sem mindig megy - hiába hittem. (Erről majd kicsit később.)
A siralmas eredményű teszt nem motivált kimondottan, de nekiláttam a tanulásnak. Elolvastam A hálózati tanulás alapjairól" című bejegyzést Kulcsár Zsolt Crescendo című blogjából. Az ő írása áttekinthető, jól követhető, és megfogalmaz egy hármas szabályt, amely előre vihet a hálózati tanulás folyamán - bár szerintem mindeféle tanulásban hasznos lehet:
• Olvass!
• Alkoss (írj)!
• Oszd meg!
Azt tanácsolja, hogy az olvasottakat írjuk le, utána pedig osszuk meg, tehát tegyük bárki számára elérhetővé. Erre legjobb eszköznek a blogot látja. Ez kicsit megerősít abban, amit eddig is gondoltam. A blogbejegyzéseim általában nem néhány sorból álltak eddig sem, hanem az olvasott, látott információk nyomán született reflexióimat írtam le, néha humort, esetleg némi malíciát keverve a szavak közé. Úgy gondoltam, ha leírom, ami a fejemben kavarog, letisztulnak a gondolataim, másrészt később visszaolvasva is hasznukat vehetem. Tudtam azt is, mások is olvassák, ahogy én is látogatója vagyok a kurzus más résztvevőinek blogjának. Azt remélem, ahogy az ő néhány bejegyzésük inspirál engem, ez fordítva is igaz.
Ebből a szempontból tehát elindultam a hálózati tanulás útján, az egyik legfontosabb lépést szinte a tanfolyam megkezdésekor megtettem, és azóta is lelkesen masírozok ezen az úton.
Ami a hálózati tanulás egy másik ismérvét jelenti, miszerint hálót alkotva gyűjtjük az ismereteket, remélem, ebben partnerekre lelek nem csak csoportársaimban a 10/a csoport tagjaiban, hanem néhány olyan tanfolyami társam személyében is, akiknek tanulási naplója felkeltette érdeklődésemet. Tekintettel arra, hogy közvetlen csoporttársaim kollégáim is, igazán gyümölcsözőnek tartanám, ha más tanfolyami résztvevőkkel is sikerülne a tapasztalatcsere, ami a hálózati tanulás fontos eleme.
Kulcsár Zsolt Digitális tanulás című blogbejegyzése is a blog fontosságát hangsúlyozza, miszerint a blog "információs tárház, imázsépítő médium, identitás-kereső eszköz, kommunikációs csatorna, tudásszervező közeg, kapcsolódási pont".
Ezután többek között elovastam Bessenyei István: Tanulás és tanítás az információs társadalomban című tanulmányát, ami ismét közelebb vitt egy kicsit a témához, bár az kicsit zavaró volt számomra, hogy folyamatosan egyetemisták közötti hálózati tanulásról beszélt a cikk írója. Ez azért volt zavaró, mert ezt a tanulási formát el tudom képzelni egy egyetemi oktatás során, de középiskolai gyakorlatban elképzelhetelen, de legalábbis nagyon fejlett fantáziával kell rendelkezni annak, aki ezt megpróbálja meghonosítani. Erre ugyanis a mai keretek alkalmatlanok. Csakis kiegészítő feladatok, háttérmunkák során illeszthető be az oktatás jelenlegi struktúrájába, ráadásul olyan elemek, mint e-portfólió, abban a formában, amiről a cikk is írt, meglehetősen távol áll a mai középiskolás korosztálytól. Persze folyamatosan jár az agyam, hogy tudnám ezt átültetni, mire lehetne rávenni diákjaimat a hasonló munkára.
Egy valami biztos elképzelhetetlen: hogy alkudozzunk a teljesített munka értékeléséről. Ezt nem tanári felsőbbségből gondolom, hanem egész egyszerűen ez a korosztály még szükségét érzi egy bizonyos szintű vezetésnek, fontos nekik, hogy tudják, hogyan értékeljük munkájukat.
A cikk végén találtam néhány kérdést is, melyek közül néhányon elgondolkodtam, és most le is írom ezzel kapcsolatos gondolataimat:
Miért erősebbek azok a hálózatok, amelyekben sok gyenge kapcsolat van? Nos, a cikk alapján tudjuk, hogy a felülről, egy tanár által vezérelt oktatás során sok erős kapcsolat van, míg a hálózati tanulás sok gyenge kapcsolatot eredményez. Míg az első esetben a tanár vezet, oktat, a második esetben a tanulási folyamatban résztvevők egymást segítik; mindenki azt teszi hozzá a közös tanuláshoz, amiben jártasabb. A segítő és segített szerepe gyakran változhat, az adott téma függvényében. Éppen ebben van a hálózati tanulás erénye. Ha a hagyományos oktatási struktúrából kiesik egy időre a tanár, a rendszer lebénul, míg a hálózati tanulás sémája legfeljebb gyengül, esetleg átszerveződik.
Milyen típusú szociális vagy tanulási hálózatban (hírcsoportban, fórumban, csevegő szobában, közös játékban) vesz részt? Tagja vagyok az iwiw közösségi hálózatának, melyben ismerőseimet gyűjtöttem össze. Fontosnak tartom hogy rendelkezzek egy olyan netes "címlistával", mely bármikor rendelkezésemre áll, hogy megtaláljam azt a személyt, akit éppen keresek. Az elmúlt hétvégén hoztam létre egy saját közösségi oldalt, melyben az osztályomba járó diákokat igyekszem összegyűjteni. Most kezdetben a csevegés, egymás jobb megismerése a célom, de már ezen keresztül igyekszem megszervezni az osztálykirándulást is. Megismertetem velük a blogírás lehetőségeit is, mert RSS-követővel beillesztetem azt a blogot, amit nemrég kezdtem el vezetni osztályom életéről. Vannak néhányan, akik már olvasták, és örömmel látták, hogy rólunk szól, és őszinte gondolatok vannak benne. Úgy gondolom, egy ilyen írás jó irányt mutathat az emberi értékek, kapcsolatok terén a tizenéveseknek.
A közösségi háló szoftveres támogatottságáról azonban semmit nem tudok, őszintén szólva, amíg működik, nem is érdekel, a lényeg, hogy az oldalt tudjam kezelni, felhasználói szempontból tökéletesen kiszolgáljon.
A Közös fogalomtárba beillesztettem két magyarázatot, a hálózatelmélet és konnektivizmus címszavakat. A konnektivizmushoz egy slideshowt illesztettem.
Ezek után továbbléptem a következő oldalra, az e-portólió témaköréhez. Kicsit nehezen áll össze a kép, de regisztráltam a MAHARA alkalmazásban, ahol elkezdtem kialakítani saját e-portfóliómat. Kicsit elkeserített, hogy olyan dolgok, amiket szerettem volna beilleszteni, nem igazán akartak bevándorolni a helyükre, de feltaláltam magamat. Kerestem ismerősöket, jeleztem feléjük, hogy nekem a feladat elvégzéséhez feltehetőleg segítségre lesz szükségem, és az oldalamra ki is írtam első kérdésemet. Meglátjuk, mennyire működik a dolog.
A csoportfórumon nyitott témát egy kolléganőm, melyben segítséget kért a továbbhaladáshoz, illetve ötletet, mivel kezdje. Amit már kiderítettem, beírtam a fórumba, segítve csoportomat annak szellemében, hogy aki valamit tud, továbbadja.

Remélem, csak türelmetlen voltam ma, és szépen lépésről lépésre mindent megoldok. Ha nem is százszázalékosan, de legjobb tudásom szerint.