A feladatom a hazai adatbázisok értékelése. Igen nehéz feladat, mert nem igazán szoktam őket használni. Ennek alapvető oka az, hogy olasz nyelvből a hazai tananyagbázisokon nem találni anyagot. Így általában külföldi, elsősorban olasz nyelvű oldalakat használok, vagy autentikus forrást - újságcikket - használok.
Így alapvetően el is mondtam a véleményemet ezen adatbázisokról - az én szemszögemből használhatatlanok, értektelenek.
A magyar elektronikus könyvtár képez ezek közül kivételt, bár ez sem szakmai szempontból. Előfordult, hogy hirtelen valamilyen magyar irodalmi alkotásra volt szükségem, és az adott mű nem volt meg otthon. Ilyenkor az elektronikus könyvtár jól használható, bár nagy hátránya, hogy csak a múlt század első felééig találhatók meg a művek, a mai irodalom nem szerepel rajtuk - persze akkor senki nem venne könyveket! Ami persze nem igaz, sokkal szívesebben lapozom egy kényelmes fotelben a könyvesboltban vásárolt új könyv lapjait, mint fárasztom a szememet egy kényelmetlen széken ülve a számítógép előtt. Én még az a begyöpösödött ember vagyok, akinek a könyv, a folyóirat kézzel foghatósága örömet jelent, mert bárhova magammal vihetem, elővehetem a könyvet, újságot, nem vagyok helyhez kötve, és igen, ebben benne van a birtoklás öröme is egy-egy szép kötet esetében. Megvan annak a varázsa, hogy egy kedvenc könyvet ajánlok valakinek, és kölcsönadom, vagy valaki megtisztel azzal, hogy kölcsönadja kedvenc olvasmányát, amire illik vigyázni. Ez az internetes olvasás esetében nincs így - hiányzik!
Azon még nem gondolkodtam, hogy publikálnám-e esetleg saját "digitális termékeimet" például az olyan sokat ostorozott Sulinet digitális adatbázisban. Nincs energiám a feladataim plusz átalakításához, legyen az bármilyen egyszerű is. Lehet ez lustaság, és valószínűleg sokan vannak még így, ezért hiányos az adatbázis. (Egyébként ez a digitális termék kifejezés is riasztó. Mintha valami áruról beszélnénk, nem a tanításról, vagy annak eszközéről. Roppant üzletszagú az egész, nem emberközeli!)
Őszinte leszek, nem szeretném ellátni a kurzusomat CCM licenccel, ha valaki használni szeretné, tegye bátran, azt csinál vele, amit akar. Nem vagyok irigy a munkámra, és ha valaki nem tudja, hogy az én munkámat használja, az sem zavar. Valószínűleg kiváló szürke emberke lettem volna a középkorban, amikor a művészek közül sem ismerünk mindenkit!
A tananyagelemek feltöltésekor cimkéznünk kellett, ami meglehetősen körülményes volt; egy képnél kicsit fura megállapítani, milyen céllal teszem fel, más lehet, hogy teljesen más céllal fogja használni, akkor meg minek cimkézzem. Bár most így visszaolvasva, azt hiszem, ez nem a cimkézés, hanem a metaadatok felsorolása volt. A cimkézés csak egyszerűbb kifejezés, és talán kicsit kézenfekvőbb megoldás. Talán könnyebben is használható, mindenesetre nekem szimpatikusabb.
A feladat végén ismét előkerül a bizonyos delicious.com/Tenegen. Be kell vallanom, ez a közösségi könyvjelző csak púp a hátamon, és nem látom semmi értelmét. Ráadásul úgy emlékszem, hogy valamelyik korábbi modul során egyszer már fel kellett tenni valamilyen adatbázis vagy feladatbank linkjét. Akkor ezt megtettem, már nem tudom, mit és hogyan. Annyira nem szimpatikus ez az alkalmazás, hogy most nem is élek vele.
2010. július 28., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Olvastalak és a tudatom mély zugában igazat adok. Én is szenvedek ezzel az utolsó egységgel.
VálaszTörlésBár, tényleg nem szoktál ilyen pesszimista hagnulatúan írni:) (Remélem, nincs gond!)
Kellemes augusztust!
Éva
hangulatúan - bocs.
VálaszTörlés