Forgatom a forgatókönyvet

Elkészült a forgatókönyvem, és mielőtt feltöltöttem, alaposan átforgattam. Kicsit elüldögéltem fölötte, mert voltak kétségeim, mit is kell felölelnie.

Előző blogbejegyzésemre Marika írt egy megjegyzést, miszerint figyelmetlen voltam, hogy nem olvastam el a kurzusok egymásra épülését. Én bizony olvastam azt is, a különböző feladatok (integrálás, szinopszis, forgatókönyv) leírását is. Az abszolút világos volt, hogy ezek egymásra épülnek, ez vitán felül állt. Ami gondot okozott, és egy következő hasonló témájú kurzus indításakor átgondolásra érdemes, hogy nem volt teljesen egyértelműen megfogalmazva, melyik anyagnak mekkora tananyagot kell felölelnie. Így ebben mentem a saját fejem után, és nem biztos, hogy egy jó kis kurzust sikerült összehoznom. Történt ugyanis, hogy az elkészült prezentáció lett (volna) a tananyagom első órányi anyaga. Amit persze így nem biztos, hogy fel tudok használni.

Mindez nem vette el a kedvemet, mert találtam a kurzusok összefüggéseiről szóló kis írásban egy mondatot, ami nekem (is) kedvez: ha úgy érzem, hogy nem működik teljesen az előre kitalált dolog, nyugodtan változtathatok rajta, a lényeg, hogy olyan kurzust hozzak létre, ami működőképes. Az is vigasztaló, hogy visszamenőleg nem kell kijavítani a dokumentumokat, azok úgy jók, ahogy vannak, csak az elképzelésem változott.

Első alkalommal ülök neki ilyen kurzus tervezésének, és az e-learninges módszer - hiába ülök már fölötte, mellette, előtte október közepe óta - még nem vált olyan aktív részévé életemnek, és főleg tanítási kultúrámnak, hogy azonnal profi kurzust tervezzek. Folyamatosan mocorog az agyamban a tananyag, ahogy új és újabb lépést teszek a kész kurzus felé, egyre inkább látom az elkövetett hibákat (?), amik nem igazi hibák, csak apró félreértések, és ezeket a kurzusban ki kell küszöbölni. Szóval a fejemben alakul a kurzus, és tudom, hogy nem "csak" arról fog számomra szólni a következő modul, hogy beintegrálom egy moddle- keretbe az elkészített anyagot, mert bizony még az anyagon is kell majd dolgozni. Természetesen mindezt megteszem, mert a diákok elé egy jól működő tananyagot szeretnék letenni a számítógépes asztalra - :) -, hogy kicsit több kedvvel üljenek le tanulni.

Ha őszinte akarok lenni, a modul elején azt hittem, projektoron kivetíthető órát kell terveznem, ahhoz készült a prezentációm. Persze abból indultam ki, mennyi lehetőség/esély van az iskolában arra, hogy számítógépes terembe jussak a csoportommal. Azt pedig kicsit nehezen tudom elhinni, hogy a tanórán foglalkozom valamivel, a diákok pedig emellett pluszban foglalkoznak a kurzusanyagommal. Ha pedig az órán ugyanazzal foglalkozunk, akkor mi értelme a netes kurzusnak. Vagy addig az órán nem dolgozok?

Szóval, vannak kétségeim, kérdéseim ezzel kapcsolatban, és kíváncsian várom, mi lesz a megoldás!

Meg persze azt is kíváncsian várom, milyen új hókuszpókuszt tanulok majd a következő modulban, amivel felvarázsolom az anyagot a netre. És ez komolyan kíváncsivá tesz, és egyre inkább a varázslás misztikus kategóriájába tartozik számomra!

A tantestületünkből aránylag sokan veszünk részt a kurzuson, és időnként "tenegen-roham" söpör végig rajtunk, ami egy bizonyos probléma több szempontból történő megvitatását jelenti kisebb kupaktanács formájában. Éppen pénteken is nagy tanakodásba fogtunk a szinopszis és forgatókönyv kérdéskörében, amikor egy kolléganőnk, aki nem vesz részt a képzésben, megállapította, hogy néha szinte irigyel minket, olyan dolgokról beszélünk, méghozzá lelkesen. Ez a kurzus az ő szavaival élve igazi közösségteremtő erővel bír, bár szerintem kirekesztő is - amiről beszélünk,a többiek számára még inkább misztikus ködbe burkolózik, mint számunkra, akik előtt lassanként fellebbennek a leplek.

Elkészült!

Ma végre befejeztem a szinopszisomat! Nem tudom, megfelel-e az instruktori elvárásoknak, de elkészültem vele. Kicsit tanakodtam, még a tutoromtól is megkérdeztem, milyen formanyomtatvány alapján dolgozzak, ugyanis kettőt sikerült a leckén belül találnom. A feladat leadásánál volt egy nyomtatvány, végül ezt töltöttem ki, de kacérkodtam aleckén belül található mintával is, ami alapján Farkas Robi is dolgozott. Igaz a kettő között is volt különbség.
Szóval, mint már írtam, elkészült a nagy mű. Pontosabban kicsi, mert ugyebár ezen mi még fogunk dolgozni, sőt, nemcsak mi, hanem a diákjaink is!
Egy valamit már most tisztán látok, a témaválasztásom nem volt túl célszerű. Ha kicsit többet agyaltam volna, inkább egy nyelvtani anyagot kellett volna választanom, az hosszabb. több részre bontható, jobban alkalmazhatóak esetében a feladatok, tesztek...
Én viszont egy lexikai egységet választottam, amit nem lehet sok részegységre tagolni, kicsit nehezebben fogható meg ilyen táblázatokban, mint a szinopszisé is volt.
Másrészt én abból indultam ki a prezentációm elkészítésekor, hogy az anyagot közös órai munka során fogjuk felhasználni, és az egy órai anyagot mind-mind beleépítettem; nem tudom, ez volt-e valójában a cél?
Talán jó lett volna, ha ennek a modulnak az elején egyértelműen leírják, milyen fokozatokon keresztül hova fgunk eljutni, mit mibe fogunk beépíteni. Lehet, hogy ez megtörtént, de akkor az én figyelmemet elkerülte, vagy félreértettem. Így, utólag, már mindegy is. A megkezdett úton haladva meg kell próbálnom a legtöbbet kihozni az eredeti gondolatból!
Nos, harcra fel, vár a Forgatókönyv!

Úton a szinposzis felé

Bár a prezentáció készítése erőt adott és nem kevés sikerélményt - főleg, hogy az iskolában volt olyan kolléga, akinek én mutattam meg néhány Power Pointos alkalmazást -, a szinopszis formanyomtatványába betekintve rögtön visszahőköltem.

Forogtak az agytekervényeim, de nem igazán éreztem rá a szinposzis lényegére. Nehezen értem, hogy egy olyan tevékeny, mozgalmas és kreatív dolgot, mint a tanítás, hogy lehet ilyen lélektelen számok és kategóriák mögé rejteni úgy, hogy valaki felismerje, miről is van szó. Én felsorolhatom, hogy hány képet szeretnék felhasználni, és mi annak a pedagógiai célja, de ettől még nem látom, hol helyezkedik el az órában, és mi is valójában a felhasznált anyagom. Szívem szerint inkább összefüggő szövegben írnám le, mit is tervezek, és abba ékelném bele ezeket a technikai adatokat, a maguk órai helyén. Persze, nem ez a feladat. Megnéztem azt a mintaszinopszist, amit Farkas Robi készített történelemből. Igazán szép, alapos munka, amiről az jutott eszembe, hogy egyrészt a letölthető (és kitöltendő) szinopszisváz nem egészen egyezik meg ezzel - bár ezen még túlteszem magam -, de Robi témaválasztása is szerencsésebb volt. Egy hosszú tananyagról készítette a szinopszist, míg én egy olyan anyagrészt - Bar italiano - választottam, amit fel lehet dolgozni két tanóra alatt. Ez nyilván behatárolja azt, mennyi tananyagelemet alkalmazhatok, és miből gazdálkodhatok.

Ráadásul az sem egészen világos, hogy ezek után majd ezt a szinopszist kell felhasználni a forgatókönyvhöz is? És minek ez is az is? Megint csak oda jutok, hogy a lelketlen számok és adatok helyett szívesebben írnék egy összefüggő szöveget stb... de nem ez a feladat. Mint egy mantra, mondogatom magamban, de ettől nem lesz könnyebb a dolgom.

Most próbálom összehozni a szinopszist, valamennyit már beírogattam a vázba, de nem igazán tetszik, nehezen békülök meg vele. Nem igazán érzem mögötte azt a munkát, amit már a prezentációba például befektettem, mert azt egy kerek munkának éreztem, de hiába igyekszem szinopszissá alakítani, nem ugyanazt látom a számadatok mögött!

Ez is olyan maximalista elvárás lenne, mint amivel Matúz Éva blogjában találkoztam? Éva nagyon jól választotta meg a témáját, és ügyesen elkészítette a szinopszist, bár ő nem volt vele maradéktalanul elégedett. Ez tanárbetegség?! Jó volt a blogban megjegyzésként olvasni Marika szavait, aki igyekezett meggyőzni arról Évát, hogy igenis nagyon jó munkát végzett!

Én is vigasztalom magamat, hogy meg tudom csinálni, jó lesz, hiszen akik ehhez értenek, biztosan azt olvassák ki a sajátos nyelvezetből, amit én szavakkal elmesélnék. A remény hal meg utoljára! Persze azt már most látom, hogy magamtól soha nem fogok szinopszist írni, mert nem az én műfajom. Sokkal inkább blogot, ami személyes jellegű, és elég teret ad a gondolataimnak, érzéseimnek. Persze ez nem olyan műfaj, amit be tudnék építeni a tervezett két órába! Kár!

Hornyák Judit blogjában bukkantam olyan gondolatra, mely az én agyamban is visszhangra lelt, csak egy huszárvágással megoldottam a problémát. Judit ijedten olvasta a fórumon, ahogy a weboldal szerkesztésével kapcsolatban cseréltek eszmét "diáktársaink". Hol van ő ehhez? merült fel benne a kérdés. Nos, én is benéztem a fórumra és hanyatt-homlok menekültem, mert én sem értettem, amiről szó volt. Eszembe jutott viszont Farkas Robi egy nekem írt megjegyzése. Azt írta, minden, amit itt tanulunk, csak ajánlás, hogy próbáljuk ki, ha érdekel bennünket, és a próbálkozásokon keresztül találjuk meg azokat az alkalmazásokat, amelyek számunkra szimpatikusak, közel állnak hozzánk, tanítási gyakorlatunkban hasznukat vehetjük. Nos, én ehhez tartom magam, bevallom, bizonyos anyagokat most éppen csak átolvastam. A szinopszisba is csak olyan alkalmazásokat veszek be, mint például a mindmeister, a gondolattérkép, mert az jól használható rendszerezésre, de biztos nem kerül sor arra, hogy linkmegosztót alkalmazzak, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nem szimpatikus, és rossz élményem kapcsolódik hozzá. Lehet, hogy ez meglehetősen emocionális megközelítés, de én már csak ilyen vagyok. Ha nem érzem jól magamat egy közegben, ha lehet, kerülöm, ha nem jön be egy eszköz, kihagyom az órából. Ennyi, így jól érzem magam munka közben, és a diák sem látja, hogy szenvedek, mert akkor előbb-utóbb ő is szenvedni fog.