TC05A03

A feladatom a hazai adatbázisok értékelése. Igen nehéz feladat, mert nem igazán szoktam őket használni. Ennek alapvető oka az, hogy olasz nyelvből a hazai tananyagbázisokon nem találni anyagot. Így általában külföldi, elsősorban olasz nyelvű oldalakat használok, vagy autentikus forrást - újságcikket - használok.
Így alapvetően el is mondtam a véleményemet ezen adatbázisokról - az én szemszögemből használhatatlanok, értektelenek.
A magyar elektronikus könyvtár képez ezek közül kivételt, bár ez sem szakmai szempontból. Előfordult, hogy hirtelen valamilyen magyar irodalmi alkotásra volt szükségem, és az adott mű nem volt meg otthon. Ilyenkor az elektronikus könyvtár jól használható, bár nagy hátránya, hogy csak a múlt század első felééig találhatók meg a művek, a mai irodalom nem szerepel rajtuk - persze akkor senki nem venne könyveket! Ami persze nem igaz, sokkal szívesebben lapozom egy kényelmes fotelben a könyvesboltban vásárolt új könyv lapjait, mint fárasztom a szememet egy kényelmetlen széken ülve a számítógép előtt. Én még az a begyöpösödött ember vagyok, akinek a könyv, a folyóirat kézzel foghatósága örömet jelent, mert bárhova magammal vihetem, elővehetem a könyvet, újságot, nem vagyok helyhez kötve, és igen, ebben benne van a birtoklás öröme is egy-egy szép kötet esetében. Megvan annak a varázsa, hogy egy kedvenc könyvet ajánlok valakinek, és kölcsönadom, vagy valaki megtisztel azzal, hogy kölcsönadja kedvenc olvasmányát, amire illik vigyázni. Ez az internetes olvasás esetében nincs így - hiányzik!
Azon még nem gondolkodtam, hogy publikálnám-e esetleg saját "digitális termékeimet" például az olyan sokat ostorozott Sulinet digitális adatbázisban. Nincs energiám a feladataim plusz átalakításához, legyen az bármilyen egyszerű is. Lehet ez lustaság, és valószínűleg sokan vannak még így, ezért hiányos az adatbázis. (Egyébként ez a digitális termék kifejezés is riasztó. Mintha valami áruról beszélnénk, nem a tanításról, vagy annak eszközéről. Roppant üzletszagú az egész, nem emberközeli!)
Őszinte leszek, nem szeretném ellátni a kurzusomat CCM licenccel, ha valaki használni szeretné, tegye bátran, azt csinál vele, amit akar. Nem vagyok irigy a munkámra, és ha valaki nem tudja, hogy az én munkámat használja, az sem zavar. Valószínűleg kiváló szürke emberke lettem volna a középkorban, amikor a művészek közül sem ismerünk mindenkit!
A tananyagelemek feltöltésekor cimkéznünk kellett, ami meglehetősen körülményes volt; egy képnél kicsit fura megállapítani, milyen céllal teszem fel, más lehet, hogy teljesen más céllal fogja használni, akkor meg minek cimkézzem. Bár most így visszaolvasva, azt hiszem, ez nem a cimkézés, hanem a metaadatok felsorolása volt. A cimkézés csak egyszerűbb kifejezés, és talán kicsit kézenfekvőbb megoldás. Talán könnyebben is használható, mindenesetre nekem szimpatikusabb.
A feladat végén ismét előkerül a bizonyos delicious.com/Tenegen. Be kell vallanom, ez a közösségi könyvjelző csak púp a hátamon, és nem látom semmi értelmét. Ráadásul úgy emlékszem, hogy valamelyik korábbi modul során egyszer már fel kellett tenni valamilyen adatbázis vagy feladatbank linkjét. Akkor ezt megtettem, már nem tudom, mit és hogyan. Annyira nem szimpatikus ez az alkalmazás, hogy most nem is élek vele.

TC05A02

A kurzus utolsó moduljához meglehetősen nehezen kezdtem hozzá, mert iskolai teendőim feltorlódtak, majd a regenerálódás időszaka következett.
Azért is fogtam nehezen ehhez a modulhoz, mert a főcímeket elolvasva úgy éreztem, ez visszakanyarodás az első modulban olvasottak egy részéhez.
Nos nézzük, mi is a feladat!
E-portfólió
Igen, az adott modulban létrehoztam egy e-portfóliót, akkor fel is töltöttem adatokkal, néhány anyagomat is feltettem, majd annyiban hagytam. Valójában nem is emlékszem már a jelszavamra, és túl sok hasznát sem vettem akkoriban, azóta pedig még csak a gondolataimban sem jelent meg. Bizonyára vannak, sőt sokan, olyanok, akiknek ez egy hasznos alkalmazás, számomra a kevésbé fontosak közé tartozik pillanatnyilag. Nem mondanám feleslegesnek, mert ismerve egy kicsit ezt a lehetőséget, bármikor használhatom majd a jövőben, ha szükségem lesz rá.
Tananyagok megosztása
Elolvastam a SLOOP ötletről szóló cikket, de túl sok gondolatot nem ébresztett bennem. Jó dolog, hogy az interneten különböző anyagokat találok, ha már semmi ötletem nincs, kifogyok a feladatokból szívesen böngészek, és szívesen tenném elérhetővé is az anyagaimat. Ehhez azonban nem szeretnék mindig új és új felületekre felkerülni, mert kezdem félteni a civil szférámat.
A tanfolyam során ugyanis elértem egy pontra, amikor kezdtem azt érezni, beszippant a rendszer. Szerencsére találtam olyan "menekülő utakat", melyek segítségével visszataláltam a való életbe, ezzel párhuzamosan azonban kevésbé lelkes diák lettem. Saját példámon tapasztaltam meg, mennyire képes beszippantani az internet világa. Így, utólag, örülök, hogy kimásztam belőle. A világ a számítógép mellett is létezik, és sok érdekes élményt nyújt. Ha túl sokat ülsz a gép mellett, bizonyos dolgok elfutnak melletted, és kimaradsz belőlük. Kár lenne!
Nem hiszem egyébként, hogy a magyar tanárok nem szívesen osztják meg másokkal saját "termékeiket", tantestületen belül nálunk működik a cserebere. Hogy ez nem neten keresztül megy? Sok olyan oka van, amiről már korában írtam.
E-learning tananyag
Az e-learning hasznos kiegészítése lehet lehet a tanórai munkának, bár kötelező részévé nem feltétlenül tehető (szociális helyzet!). Szerintem úgy érdemes használni, hogy motiváló legyen, vagyis ha a diák dolgozik rajta, az mindenképpen valamilyen jutalmat érdemel.
Az a csoport, amely a kurzusomat kipróbálta, pozitívan nyilatkozott a kísérletről, további használatra buzdítottak, ötletet is adtak. Azonban ők is csak kiegészítésként, gyakorlásként tartották hasznosnak, mert úgy érzik, szükségük van a közvetlen tanár-diák kapcsolatra, a beszédre - nyelvet tanítok, ez érthető is.
Próbáltam az iskolai moodle-felületen dolgozni, és néhány feladatot feltettem diákjaimnak. Azt tapasztaltam, hogy saját érdekükben hajlandóak használni az iskolai felületet, remélem, ez a jövőben is így lesz.
Tananyagelem
Hogy mit jelent a kifejezés, kicsit meghatározhatatlan, azt hiszem, mindenkinek mást. Vannak egységek, amiket még tovább bontanának mások, holott én azt a legkisebb komplett egységként kezelném, más esetben fordítva lehet. Minden attól függ, ki mire használ egy adott tananyagelemet. Azt nem tudom, mennyire van értelme egy tananyagelem bázis létrehozásának, mert egy ilyen bázisból ugyanolyan nehéz kikeresni egy adott elemet, mint magáról az internetről. Abban sem hiszek, hogy ezek az apró elemek lehetnek a jövő "tankönyvei", hogy minden tanár tetszése szerint fog ezekből építkezni. Egész egyszerűen átjárhatatlan iskolarendszer jöhetne létre, a diák nem vagy csak nagyon nehezen tudna iskolát váltani. Persze lehet, hogy pesszimista vagyok.